Nyert, de többet tud a Loki

A DVSC–Dunaferr párosítás már jó két évtizede mindig rangadót ígér. Tavaly februárban is hatalmas csatát láttunk a két együttes debreceni bajnokiján, s akkor 32–31-re nyertek a vendégek.

Szerdán is DVSC–Dunaferr meccset játszottak, ám az újvárosiak kerete nyomaiban sem emlékeztetett az egy évvel korábbira. Az akkor pályára lépő kilenc kézilabdázóból most mindössze hárman voltak ott Imre Vilmos együttesében, ők azon a bizonyos tavalyi összecsapáson hét gólt szereztek. A többiek azóta feladták a Dunaújvárosban lassan kilátástalanná váló küzdelmet, s más csapatot kerestek maguknak, míg Ferling Bernadett anyai örömök előtt áll. Így újvárosi oldalon ifistákkal megerősített csapat melegített, s bizony a húsz év alatti lányok egyikemásika ijedten nézett körbe a hatalmas Főnix-csarnokban.

A DVSC-Aquaticum ugyanis premierre készült: debreceni kézilabdacsapat még sosem játszott a 2002-ben átadott arénában. A női klub vezetői most látták elérkezettnek az időt, hogy két meccsre átköltözzön a Loki a sok nagy csatát megélt Hódos Imre Sportcsarnokból. A középpontban természetesen a hét végi KEK-nyolcaddöntő áll, de Bakó Botond tanítványai ezúttal próbálhatták ki élesben, milyen is a Főnix. Hogy aztán vasárnap a román Otelul Galati ellen már otthonosan érezzék magukat.

Jól kezdett a Dunaferr, Imre Vilmos a „csonka” csapatot is űzte-hajtotta, a fiatalok pedig megpróbálták megnehezíteni a DVSC dolgát. Az első negyedórában rendre a vendégeknél volt az előny, a DVSC játékosai rengeteget hibáztak, ziccereket rontottak, így meglepetésre csak üldözték ellenfelüket. Aztán amikor 8–6-os vendégvezetésnél Bakó Botond időt kért, kicsit összekapta magát a házigazda, s 5–0-s rohammal fordított, de az újvárosiakat ez sem törte meg.

A félidei egygólos debreceni vezetés után a második játékrész elején még egyenlíteni tudott a Dunaferr, ám a folytatásban fokozatosan elhúzott a Debrecen. A hazaiak kapujában Kiss Éva remekelt, de Bognár Barbara, Szabó Valéria, vagy a fiatal balszélső Kazai Anita teljesítményére sem lehetett panasz. A DVSC végül különösebb gond nélkül gyűjtötte be a két pontot, de azt a hazai szurkolók is érezték, hogy egy hasonló produkció kevés lenne a vasárnapi KEK-meccsen. Éppen ezért búcsúztak „mindent bele” kórussal a kedvenceiktől, míg a vendégeket elkísérő kéttucatnyi drukker joggal köszöntötte nagy tapssal a tisztességgel küzdő, jobb sorsot érdemlő Dunaferrjátékosokat, akik bizonyították, hogy a rengeteg gond ellenére még él a patinás, európai hírű csapat Dunaújvárosban.