Rettentő mérgesnek láttuk a horvátok gólja után.Rettentő mérgesnek láttuk a horvátok gólja után.
Az is voltam. Pénteken bekorcsolyáztam, és a legelső korong, amely felém repült, mögém is került. Bárki azt gondolhatta a lelátón, hogy na, itt ez a szerencsétlen, és tessék… Most szerettem volna shutouttal, kapott gól nélkül kompenzálni az előző napot, de nem sikerült, ezért voltam ideges.
Pedig ezt leszámítva igazán jól védett, már amikor kellett egyáltalán.
Tényleg nem sok lövéssel kellett foglalkoznom, azt hiszem, tizenhattal, mi pedig lőttünk vagy negyvenszer. Szuper Levi is azt mondta, hogy ne a bekapott góllal foglalkozzam, de pénteken csak húsz másodpercet töltöttem a jégen, máris felavattak, arra sem volt időm, hogy körbenézzek a csarnokban. Viszont az is igaz, hogy mindkét gól szerencsétlen körülmények között esett, úgyhogy túlságosan azért nem vagyok elkenődve.
A litvánok ellen marad a kispad?
Valószínűleg igen. Azért az lesz a döntő, és Levi az első számú kapus. Emiatt nem is lehetek morcos, húszéves vagyok, míg ő húszévesen már alapember volt külföldön.
Akkor a következő shutout Rigára marad?
Még ne kiabáljuk el, előbb vasárnap nyernünk kell. Aztán még be is kellene kerülnöm a következő utazó keretbe, ami nem egyszerű, mert itt van még Budai Krisztián is.
