A racionalitások éve

Nap mint nap feltűnik a Hajó gyári-szigeten Vereckei Ákos. Mint mondja, még csak „edzeget”, azaz a hosszabb pihenő után ő is felvette a lapátot, de az erőteljesebb munka még várat magára. Sportágában sokan felemás érzésekkel tértek haza a pekingi olimpiáról. Ő nem tartozott közéjük. A K–1 500 méteren elért hatodik, illetve a csapathajóval megcsípett ötödik hely a realitás volt, így nem érez keserűséget.

„Ha visszanézek erre az esztendőre, nincsenek rossz érzéseim. A felkészülésem, a formám és a válogatás sajátosságai alapján pontosan ezek az eredmények jelentették a realitást. Csak abban az esetben számíthattam volna éremre, ha valami extra, váratlan dolog történik Pekingben. Nem történt” – emlékszik vissza Vereckei, akinek azért megnyugtató pillanat volt, amikor a K–1 500 méter előfutamában 1:36.099 perccel élete legjobb idejét lapátolta. Olyan időt, amellyel Athénban olimpiát lehetett volna nyerni. Ám azóta eltelt négy esztendő. A mezőny ismét erősödött, Vereckei Ákos pedig 31 éves lett. Amikor arról faggatjuk, látjuk-e őt egyesben még dobogón világbajnokságon, netán az olimpián, nem fest rózsaszín képet.

„Az idő múlásával gyorsabb nem, de okosabb még lehetek – mondja a honvédos kajakos. – Ez az esztendő is remek lehetőséget adott arra, hogy sok-sok tapasztalatot szerezzek, amelyek talán előrébb visznek, akár a dobogóig. Úgy érzem, az én esetemben nem működik a falkamódszer. Nem tudok úgy csúcsformában szerepelni a fontos versenyeken, hogy közben szétforgácsolom, kiégetem magam az edzéseken megvívott különversenyekkel. Ezt teljesen értelmetlennek, feleslegesnek tartom, hiszen nem előreviszi az embert, éppen hogy hátráltatja a jó eredmény elérésében.”

Vereckei Ákos azonban leszögezi: nem lesz magánzó. Egyesülethez (Domino-Honvéd) és edzőhöz (Kiss István) tartozik, kötődik, ám a felkészülésnek lesznek olyan szakaszai, amelyeket egyedül szeretne végigcsinálni.

„Hogy ez miként kivitelezhető, még nem tudom – mondja Vereckei. – Egyszerűen csak belevágok, és úgymond körbebástyázom magam. Ha megnézzük a külföldi élversenyzőket, egységeket, mind-mind egyedül készülnek fel a világversenyekre, és meg is van az eredménye ennek a módszernek.”

És hogy ez a „félmagánzó” státus egyenértékű-e azzal, hogy Vereckei Ákos csak az egyesre készül az elkövetkező időszakban?

„Nem feltétlenül – magyarázza. – Szeretem a sportágat, és számomra az igazi kajakozást az egyes jelenti – de ha racionálisan gondolkozom, és eredményeket akarok elérni, nem szabad lemondanom a csapathajókról sem. Vagyis az érzelmek helyett racionálisan kell döntéseket hoznom.”

Hogy meddig? Belefér-e még egy olimpiai ciklus a több mint egy évtizede az élvonalhoz tartozó kajakosnak?

„A korosztályomból sokan elmondták már, hogy kitartanak Londonig – folytatta. – Hogy velem mi lesz? Nehéz egy évnél tovább gondolkoznom, hiszen az egyesületemmel és a szponzoraimmal is 2010-ig szóló szerződésem van. A pénz megvan ahhoz, hogy fedezzük a 2009-es esztendő felkészülési költségeit. Hogy aztán mit mondok? Az még a jövő zenéje.”