„Életem első felnőttedzése előtt félszegen, ijedten az oldalvonal mellett vezetgettem a labdát, a gyűrűre rá sem mertem nézni. Megjött Andi, s laza kocogásból egy félhoroggal ziccert dobott a hárompontos vonalon kívülről, amely bement. Aztán átbandukolt a másik oldalra, s ott ugyanezt megcsinálta… Teljesen elképedtem, elbizonytalanodtam, s az jutott eszembe: hová kerültem? Én még a palánk alatti ziccert se dobom be, ő meg fél gőzzel szórja a triplákat. Utána jót nevettünk, amikor később elmeséltem neki” – Fegyverneky Zsófia, a korábbi pécsi csapattárs, a Brno játékosa.
*
„A válogatottal éppen az Európa-bajnokságra kijutásért küzdöttünk, amikor a Kiscsillag zenekar Pesten játszott, s Andi ott volt a koncerten. Utána küldött egy SMS-t, hogy nélkülem nem volt az igazi, ami azért is érdekes, mert ugyan évekig a csapatkapitányom volt, de a két lépés távolságot mindig megtartottuk, sohasem üzengettünk egymásnak. Azt mondtam, biztos hiányoztam neki a színpadon, ám ő sokkal jobban fog hiányozni a magyar pályákról” – Rátgéber László, a magyar női válogatott szövetségi kapitánya.
*
„Az első évben, amikor Sopronba került, én húztam őt a karácsonyi ajándékozásnál. Mivel tudtam, hogy minden tengeri herkentyűtől irtózik, és nem eszik még halat sem, poénból egy üveg ruszlit is adtam neki. Amikor bontogatta a csomagot, nagyon lelkes volt, aztán mikor meglátta, mit kapott, majd kiugrott a fotelből, miközben a csapat jól mulatott rajta. Persze ezt sem ette meg” – Székely Norbert, a Sopron edzője.