A két százszázalékos csapat, az Egyesült Államok és Costa Rica a hatos döntő résztvevőjeként várja a folytatást, ugyanakkor a térség harmadik favoritja, Mexikó még „úton van”, éppen ezért meglehetősen ideges hangulatban készül a papíron sikerrel és továbbjutással kecsegtető, mégis óvatosan kezelendő szerdai, kanadai fellépésre. „Már kiestek, de a végsőkig fognak harcolni a becsületükért, arról nem is beszélve, hogy ebben a térségben aligha képzelhető el nagyobb dicsőség, mint legyőzni Mexikót” – tárta fel az Edmontonban rá és társaira leselkedő veszély forrását Andrés Guardado, a mexikóiak középpályása. Ezzel együtt talán jobb, hogy a mérkőzésre nem hazai környezetben kerül sor, hiszen a szétesőfélben lévő jamaicai gárdától szombaton elszenvedett vereség (0–1) felkorbácsolta az indulatokat. Azok, akik júniusban nem helyeselték a helyi viszonyokat kevéssé ismerő Sven-Göran Eriksson szövetségi kapitányi kinevezését, egyre hangosabban bizonygatják igazukat, noha a csoportállásra pillantva nem tűnik tragikusnak a csapat helyzete, még az esetleges újabb kisiklás esetén sem. A svéd tréner mindenesetre bizonyíthatja rátermettségét, hiszen eltiltás miatt pótolnia kell egyik meghatározó játékosát, a barcelonai Rafael Márquezt. Ami a többieket illeti, az 1. csoportban Guatemala (5 pont) versenyfutása Trinidad és Tobagóval (5) minden bizonnyal csak az utolsó fordulóban dől el, ellenben a 3. csoportban már most tisztázódhat minden; ha Salvador az idegenbeli 2–0 után odahaza is legyőzi a gyengécske Suriname-ot, biztosan részese lesz a hatos döntőnek.
