Maradunk fapadosak

Néhány nappal voltunk a kassai csapás után.

A magyar női kosárlabda-válogatott az Európa-bajnoki selejtező első mérkőzésén megsemmisítő, 19 pontos vereséget szenvedett Szlovákiától. Ekkor röppent fel a hír – mit felröppent, gondos kezek tették közzé az interneten egy klubhonlapot felhasználva… –, hogy a nemzeti együttes jó néhány játékosa, három nappal a nyitó meccs előtt, egy miskolci kocsmában duhajkodott.

A suttogó propaganda terjesztőinek egy része szolid szalonspiccet vizionált, a többiek rémes lerészegedésről zagyváltak. Nesze neked, megfiatalított nemzeti együttes, belesétáltál a késbe: szakmai összeomlás morális megsemmisüléssel mixelve!

Rátgéber László a botrány kirobbanásának napján hívott föl. A szövetségi kapitány zaklatott volt és csalódott. Nem tagadta a borozólátogatást, sőt azt saját ötletének ismerte el. Azt viszont nem értette, miért próbálták „jóakarói” – a történtekből émelyegtető botránysztorit kreálva – még mélyebbre taposni amúgy is szétzuhant csapatát. Illetve nagyon is értette, mire és kinek a bőrére megy ki a játék: ezért volt zaklatott és csalódott. Ahhoz túlságosan jól ismeri a honi kosárlabdázás önfertőző közegét.

Azóta nem beszéltem Rátgéberrel. Sejtelmem sincs, hogy e profi hadvezér milyen szakmai, lélektani, morális mágiával/sablonnal állította talpra a társaságot, s rántotta össze közösséggé, mi több, csapattá. Ami a lényeg: a válogatottságot lemondók és a sérültek távolmaradása miatt foghíjas társulatot egyenes ágon kivezette a kontinensviadalra.

Férfi vízilabda-válogatott, jégkorong-válogatott, női kosárlabda-válogatott. A 2008-as esztendő magyar hősei a csapatjátékokban. Bizonyságai annak, hogy egy talpalatnyi hely azért nekünk is juthat a látványsportokban. S egyben cáfolatai a dilettáns pártkatonák meg az ő lakájsportvezetőik évtizedek óta sulykolt – a sportbiznisz világát a honi sport mesterséges tradícióival szembefordító – gyomorforgató hamisságainak (lásd még: olimpiai pontjairól ismerszik meg a sportnemzet).

Persze a Rátgéber-alakulat önmagában nem ellensúly, legfeljebb apró szakmai, szellemi enklávé a honi kosárlabdázás mocsarában. A sportág az eszéki hősköltemény után is éppoly rettenetesen fapados marad mifelénk, mint volt a szombati csatanyerés előtt. Igaz, amíg élünk, remélünk. Most talán egy kicsit megint hevesebben…