Csak pozitívan!

Volt már bajnok életében? – kérdeztük a 23 éves szerb válogatott kézilabdázót. Volt már bajnok életében? – kérdeztük a 23 éves szerb válogatott kézilabdázót.

Nem, ez az első bajnoki címem, az ifjúsági és a junior korosztályt is beleszámítva.

Akkor érthető, hogy a sok boldog veszprémi játékos között is ön volt a legboldogabb…

Mondhatom, hogy ez – holtversenyben – életem eddigi legcsodálatosabb napja.

Miért csak holtversenyben?

Azért a KEK-győzelem sem volt csekélység…

Mikor érezte, hogy megvan a bajnoki cím?

Reggel, amikor felébredtem. Remek hangulatban telt a napom, fel sem vetődött bennem, hogy veszíthetünk, és amikor megérkeztem a csarnokba, társaimat is hasonló lelkiállapotban találtam.

És a meccs folyamán?

Percről percre növeltük az előnyt, szinte nem is akadt hullámvölgyünk. Minden sikerült, szerintem nem vitás, hogy mi vagyunk itthon a legjobbak. Kinek ajánlja ezt a diadalt?

Minden veszpréminek, varázslatos közönségünknek meg a szüleimnek, akik természetesen itt voltak a nézőtéren. Eljöttek a vajdasági Bácskapalánkáról, hogy tanúi legyenek fiuk első bajnoki aranyérme megszületésének.

Sokan éreztük, hogy most jól fog játszani, biztosan motiválta a szemsérülése…

Jól látja, fantasztikusan motivált voltam, de nem valamiféle bosszúvágy munkált bennem, amiért a múltkor kaptam azt az ütést a bal szememre. Sikerült pozitív energiákat mozgósítanom, remélem, ez kívülről is látszott. Egyébként már nem éreztem semmit, tökéletesen rendbe jöttem.

Szinte tökéletesen beszéli a nyelvünket, hány éve él Magyarországon?

Öt esztendeje, abból az utolsó kettőt Veszprémben. Szerencse, hogy fiatalon, tizennyolc évesen kerültem Dunaújvárosba, ebben a korban könnyebben tanul az ember.

Fontos önnek, hogy ilyen jól játszott, vagy maradjunk a közhelynél, hogy a csapat sikere a lényeg?

Dehogy maradjunk, igenis büszke vagyok rá, hogy sokat tudtam hozzátenni aranyérmünkhöz. Persze akkor sem lettem volna búskomor, ha mondjuk nem tíz, hanem csak két gólt dobok, de győzünk.

Sokan a magyar válogatottba követelik!

Hiába, mert a szerb nemzeti együttesben játszom, olyannyira, hogy szombaton már utazom is haza, kezdődik a felkészülésünk. De azért remélem, hogy így is szeretni fognak Veszprémben, mert én is nagyon-nagyon szeretem ezt a várost!

A csapat játékosa marad?

Szerelem ide vagy oda, ezt ebben a pillanatban még nem tudom megmondani. Ugyanis nemcsak veszprémi vagyok, hanem profi is…