A sorminta újfent hazai sikert ígér

A papírforma hazai sikert ígér. Persze a szombathelyiek ezzel egyáltalán nem törődnek, ők nyilván nem szeretnének ötödik meccset játszani, még ha a mindent eldöntő összecsapást a vasi megyeszékhelyen rendezik is. Ugyanakkor a másik oldalon az életben maradásért küzdenek, mert a párharcban 2–1-re a Falco vezet, az Albacompnak tehát nyernie kell a folytatásért.

„Nyerési esélyünk volt, de néhány perces rövidzárlatunkat a Falco kíméletlenül kihasználta, és fordítani tudott – emlékezett viszsza a keddi, 92–87-es hazai sikerrel záruló találkozóra Peresztegi Nagy Ákos, az Albacomp vezetőedzője, aki már a lefújást követően azt mondta, csapata vasárnap visszamegy Szombathelyre. Ennek érdekében pénteken megint érvényesíteni kell a hazai pálya adta előnyt, amely eddig százszázalékosan érvényesült.

„Nem szeretnénk az eddigi forgatókönyvön változtatni, legalábbis vasárnapig. Ehhez az kell, hogy ne legyenek perceken át tartó kihagyásaink, vagy ha mégis akadnak megingások, legalább ne legyenek hosszúak. Továbbra is a védekezésben lehet és kell is változtatnunk. Az ismert falcós elemeket, a kettő a kettő elleni játékot, Andrija Csirics és Jara Rubin Doyne egy-egyezéseit és Arnas Kazlauskas elzárásokból kialakított tiszta dobóhelyzeteit kell kivédenünk. A semleges drukkerek biztosan jól szórakoztak eddig, mert mindkét csapattól gólgazdag, lendületes játékot láthattak. Engem azonban most az sem érdekel, ha csúnyán játszunk, csak nyerjünk.”

Az Albacomp edzője arra a kérdésre, nem nyomasztja-e csapatát a tudat, hogy nem lehet többet hibázni, a szakember tréfásan megjegyezte: „Az Atomerőmű ellen háromszor volt a torkunkon a kés, mégis továbbjutottunk” – érzékeltette együttesének mentális erejét a mester.

Ahogy a paksiak ellen a székesfehérváriak, a harmadik összecsapáson a szombathelyiek előtt is felrémlett a bukás lehetősége. Az Albacomp a harmadik negyedben már nyolc ponttal vezetett az Aréna Savariában, s úgy tűnt, a kékfehérek elveszik a pályaelőnyt a sárga-feketéktől. Hogy nem így lett, abban nagy szerepet játszott Kálmán László, aki remek egyéni megmozdulásaival kisegítette a gödörből együttesét. A rutinos irányító 21 pontjának zömét akkor – a hajrában – dobta, amikor társainak nem sikerült a kosárszerzés.

„Napokig beteg voltam, s ez érződött is a játékomon. A hajráig nem találtam a ritmust, de utána sikerültek a dobásaim, és a csapatjátékunk is feljavult. Tudtuk, hogy ez vízválasztó meccs lesz, és mindenképpen meg kell nyernünk. Pénteken dűlőre akarjuk vinni a dolgot, győzni megyünk Székesfehérvárra, hogy minél hamarabb bejussunk a döntőbe, és többet pihenhessünk a finálé előtt” –

mondta Kálmán, akinek a második találkozón nagyon nem ment a játék, de vele ritkán fordul elő, hogy háromból kétszer is rossz napot fogjon ki, ezért az Albacompnak jobban kell ügyelnie a 35 éves kosarasra, mint legutóbb.