A Falco nyert, és döntős

Nem a védőjáték számít a két csapat erősségének, ezen a meccsen sem ez az elem dominált. Mintha a fehérvári korzón járkáltak volna a palánk alá a csapatok, senki sem ütközött nagyobb ellenállásba. Hullottak is a kosarak szép számmal, egyik csapat sem tudott ellépni a másiktól, egészen az első játékrész utolsó percéig, amikor a hibátlanul dobó (4/4 középtávoli) és a lepattanókat feltűnően gyakran kapkodó (hét esett tíz perc alatt a fehérorosz center kezébe) Mikalai Aliakszejev duplájával négyre nőtt a differencia. A szombathelyiek az első szakaszban behajítottak öt triplát, ez is közrejátszott a párharcban is előrébb álló (2–1) vendégek vezetésében. Előnyük villámgyorsan hétre nőtt „Bam” Doyne és Kálmán László triplája nyomán. Gyakorlatilag a semmiből került elő az addig csupán új hajviseletével – ha lehet így mondani, hiszen kopaszra borotváltatta a koponyáját – kitűnő Velibor Radovics: beszórt két hármast, valamint egy duplát, és máris az Albacomp vezetett. Igaz, csupán pillanatokig. A félidő végére ismét odafigyelt a Szombathely, így a huszadik perc zárásaként Doyne kettő plusz egy pontot érő mutatványával megint magához ragadta a vezetést. (45–47).

Az amerikai hátvéd ott folytatta, ahol abbahagyta. Jórészt az ő pontjainak köszönhetően villámgyorsan elhúzott a Falco, aztán folytatódott a „húzd meg, ereszd meg” játék – és felzárkózott a Fehérvár. Benczur Tamás bíró gondolta úgy, hogy neki is kell valamilyen szerep az összecsapáson: furcsa mód támadóhibát ítélt Borszéki Csaba ellen, és mert egál körüli állásnál tette, a Falco-kispad nem vette tréfára a döntést. Hevesen reklamáltak a vasiak, aminek technikai lett a következménye. Aztán Benczur játékvezető azonnal kompenzált, és ártalmatlan szituációban Lamont Boozer ellen ítélt technikait. Persze forrtak az indulatok a nézőtéren, percekig állt a játék, mert a hazai és a vendégtáborból is megpróbáltak kivezetni egy-egy renitensnek ítélt fanatikust. A negyed zárásaként jött még egy technikai – Doyne kapta, aki gyorsan ki is pontozódott.

A negyedik negyedben szerencsére a játékkal törődtek a csapatok – Cory Bradford öt triplát is hintett, ám a szombathelyiek válaszai is rendre érkeztek –, előbb Andrija Csiricstől, majd Arnas Kazlauskastól; s amikor a 39. percben Váradi Kornél betalált a „hármashatáron” túlról, eldőlt, hogy fináléba jutott a Falco. Megérdemelten.

A lelátóról mintegy háromszáz, sárga mezbe öltözött vendégfanatikus özönlött a parkettre – volt okuk a csaknem egy évtized után bajnoki döntőbe kerülő kedvenceik ünneplésére.