Hollins: one man show!

Vernard Hollins elképesztő...

A kis amerikai – akit állítólag egyre szorosabb kapcsolat fűz egy szolnoki kosarashölgyhöz – csak szórta és szórta, megállíthatatlanul. Ha kellett, emberről is bevágta, ha kellett, a triplát is, s úgy jutott el 15 pontig az első negyed végére, hogy közben két büntetőt elhibázott. Nagyon belekezdett, s nem volt ember körmendi oldalon, aki megfogja. Csak gyűltek és gyűltek a személyi hibák a vendégoldalon. Ötnél tartottak az ezúttal fehér mezes piros-feketék, amikor a játékvezetők befújták az első faultot az Olaj oldalán, az ezután következő büntetőkből született meg az első olyan vasi pont, amelyet nem Vavra Péter ért el.

A szűnni nem akaró Hollinsvarázslat ellenére is kezdett kiegyenlítődni a csata: a házigazda háromszor is elhúzott nyolc ponttal, ám a remek cserének bizonyuló Kenneth Henderson találataival a Körmend ennél távolabbra nem engedte ellenfelét. Előbb két alkalommal két pontra, majd a második negyed hajrájában egyre (35–34) jött fel. Forrósodott a hangulat, ám meglepő módon nem tartottak túl sokáig az izgalmak. A váratlanul szinte az egész alapszakaszt végigküszködő, aztán még nagyobb meglepetésre pályaelőnnyel az elődöntőbe jutó címvédő ugyanis robbantott, akkor kapcsolt eggyel (vagy többel…) magasabb sebességi fokozatba, amikor a leginkább kellett, s egy, a nagyszüneten is átívelő 12–0-s rohammal lerázta ellenfelét.

A hétköznapi időpont ellenére szokás szerint a fél országot átutazó körmendi drukkerek ekkor azt hitték, még van remény, hiszen kedvenceik arról híresek, hogy sohasem adják fel. Ezúttal is így volt, de Hollinsszal továbbra sem tudtak mit kezdeni. A félidőben 19 pontnál tartó amerikai a harmadik játékrészt követően már 37-nél járt, s nem elégedett meg ennyivel: a meccs végére 46 szerepelt a neve mellett.

A két tavalyi döntős közötti különbség 35 pont lett, a Szolnok nagyon megverte a vendégeket.

Bár a kosárlabda csapatjáték, s a társak remekül dolgoztak a keze alá, a hazai siker valóban egy játékos érdeme volt. Egy egyesek által kissé fakezűnek tartott, idegenben pedig nem ritkán betliző idegenlégiósé.

Vernard Hollins 36 perc alatt érte el kosarait, ez jobb, mint pont per perces átlag. Emellett sorra hullottak vissza a kezébe a támadólepattanók, s ha passzolt, abból garantáltan a gyűrűbe került a labda. A 14/21-es mezőnybeli dobóteljesítménye fantasztikus, sőt ha nem ront el négy büntetőt (11/15), a fél száz is meglehetett volna. Az amerikai játékos teljesítménye igazi one man show volt. Nem véletlenül kapta ő a mikrofont, amikor a lefújás után összeborult az Olaj egy közös csatakiáltásra, ami ekképpen hangzott Hollins szájából: „Ez Szolnok!”