Szenvedtek, de győztek
Gyászszünettel kezdődött a talál kozó: a Ferencváros fiatalon, 16 éves korában elhunyt vízilabdázójára, Balázs Benjaminra és a hat esztendeje elhunyt Simon Tiborra emlékeztek néma főhajtással a szurkolók. A hátvédre más formában is gondoltak: „Simon Tibor, sohasem felejtünk el!” – üzente a B-közép előtt kifeszített transzparens, s az embernek óhatatlanul is eszébe jutott, ha a Fradinak lenne ma egy „Simije”, aligha tartana itt a csapat.
Csakhogy jelen állás szerint ott tart, ahol, mondjuk, a Bőcs – kénytelen az NB II Keleti csoportjában szenvedni. Az immár második éve tartó kínlódást meglepően jól viselik a fradisták: még mindig többen járnak az Albertstadionba, mint számos élvonalbeli pályára, nem borítják fel a Könyves Kálmán körúton közlekedő 1-es villamost, az Üllői úti felüljáró alatt posztoló egyenruhásokat sem heccelik rendőrviccekkel, a lelátón meg egyre-másra gyújtanak rá az együttest éltető nótákra – mintha nem akarnának tudomást venni arról, hogy 108 éves fennállása óta legszomorúbb napjait éli a csapat.
A keserűségbe amúgy könnyű örömet csempészni, elég ha a hangosbemondó világgá kürtöli, hogy az FTC 3–0-ra legyőzte az Újpestet, máris vastapsban tör ki a publikum. Mit sem zavarja, hogy a sportág női változatában született a nagy diadal (ráadásul az első osztályban…), a lényeg, hogy a lilákat verték bucira.
Ezután a narancssárga viharjelzés már meg sem kottyant a nagyérdeműnek. A szpíker hiába figyelmeztette a népet, hogy perceken belül akár 100 kilométer/órás szél és jégeső érheti el az arénát, s mindenki csak a saját felelősségére maradjon a helyén, egy drukkert sem láttunk a kijárat felé indulni. A házigazdák újdonsült vezetőedzőjéhez, Bobby Davisonhoz feltehetőleg nem jutott el ez a hír, úgy sétált ki a kispadhoz, mintha csak egy kerti partira érkezett volna: laza tréningfelsőt és rövidnadrágot húzott, s közben nagyokat mosolygott.
A munkában ugyanakkor nem ismer tréfát, ez a meccs alatt is kiderült. Edouard Ndjodo – végül három pontot érő – gólját úgy vette tudomásul, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, az ünneplést meghagyta a körülötte ülőknek, állóknak. Az angolok színre lépése óta szakmai menedzserként, szerdától edzőként dolgozó Bobby Davison minden bizonnyal ezúttal is azt figyelte leginkább, amit az elmúlt hetekben-hónapokban: vajon a nyáron kiket érdemes megtartani? Merthogy a hírek szerint nagytakarítás lesz az Üllői úton, ha nem jut fel a gárda, a keret felét kicserélhetik. Ha pedig – csodával határos módon vagy másképp – visszatérhet az NB I-be, akkor még több játékostól köszönhetnek el, hiszen egy bizonyos szintet azért csak meg kell ütni, még a honi élvonalban is… Úgy tudjuk, egyelőre két futballistának biztos a ferencvárosi jövője: Lipcsei Péternek és Paul Shaw-nak. A többieknek még hét mérkőzésük van arra, hogy bizonyítsanak – nos, amit szombat este jó néhányuktól láttunk, azzal aligha győzték meg a döntéshozókat, sőt: az igazság az, hogy a mostani Fradi nagy része semmivel sem emelkedik az NB II-es átlag fölé, míg egyeseknek még ez a nívó is magasnak tűnik.
