A nyugatnémet válogatottból három játékos jöhet szóba a kontinensbajnokságon mutatott teljesítménye alapján: Franz Beckenbauer, Günter Netzer és Gerd Müller. Ha az egyetemes labdarúgásra gyakorolt hatás lenne a szempont, akkor Beckenbauerre esne a választás, azonban legyünk prózaiak, aki a selejtezők során 1/1-es, a négyes döntőben 2/2-es mérkőzés/gól mutatót produkál, azt nem lehet megelőzni (a válogatottban ez az arány 62/68, de klubmeccsein az 565/489-es mutatót sem kell szégyellnie). Gerd Müller, az 1964 és 1979 között a Bayern Münchenben futballozó csatár méltán kapta „A nemzet bombázója” titulust, igaz, szűkebb pátriájában „kicsi kövérnek” is hívták. Az Aranylabda-szavazáson 1970-ben végzett az élen, az Eb esztendejében második lett Beckenbauer mögött Netzerrel azonos pontszámmal, viszont övé lett az Aranycipő. Hihetetlenül gólérzékeny volt, alacsony súlypontja miatt mindent egy ütemmel előbb csinált, jól fejelt. Ha lenne olyan kategória, ki a legjobb futballista a 16-oson belül, valószínűleg Müller nyerne.
