A küldetés teljesítve

Egy ismerősöm szerint játékvezető csak mazochista lehet, a normális embert nem vonzza, hogy állandóan meg akarják verni, hogy senki sem szereti, viszont mindenki szidja. Talán furcsa, de ez jutott eszembe, amikor tavaly júniusban a Fradi elnöke lett…Egy ismerősöm szerint játékvezető csak mazochista lehet, a normális embert nem vonzza, hogy állandóan meg akarják verni, hogy senki sem szereti, viszont mindenki szidja. Talán furcsa, de ez jutott eszembe, amikor tavaly júniusban a Fradi elnöke lett…

Nagyon kedves. De miért is?

Ismeri az elődei népszerűségi indexét?

Természetesen, de engem ez nem érdekelt. A közgyűlés nem a várt összetételű elnökséget választotta meg, emiatt Dámosy Zsolt nem vállalta tovább a posztot. Többen kapacitáltak, vágjak bele, én pedig azzal a feltétellel, hogy nem lesz közöttünk széthúzás, végül belevágtam.

De mi késztette erre? Miért jó egy két és fél milliárdnyi adósságot nyögő klub elnökének lenni?

Most, hogy a Fradi megmenekült, könnyű a válasz: jó megoldani egy lehetetlennek tetsző feladatot. Persze júniusban még nem vehettünk mérget arra, hogy tényleg sikerrel járnak erőfeszítéseink, mégis vállaltam ezt a feladatot, mert már akkor is láttam a kiutat a szorult helyzetből.

A hiúság hajtotta?

Az előbb éppen ön utalt a kétes népszerűségre.

Ez igaz, de ha nem sértem meg, önről sokan azt sem tudták, hogy él, mielőtt a Ferencváros elnöke lett, az utóbbi időben viszont a média egyik leggyakoribb szereplőjévé vált.

Ez eszembe sem jutott.

Cseppet sem vágytam közszereplésre, és az üzletet sem keverem az elnöki pozícióval. Az Aprilia regionális központjának vezetője vagyok – bizonyára tudja, Talmácsi Gábor tavaly ezzel a márkával nyert világbajnoki címet –, a cég támogatja a Ferencvárost, és bár a szerződés szerint ez járna, a stadionban nem engedem kitenni a tábláinkat, mert morálisan is szeretnék támadhatatlan maradni.

Szóval tényleg csak a feladat vonzotta?

Inkább küldetésnek nevezném. Meghívott magához László atya, és ő is feltette a kérdést, miért vállaltam. Neki is azt feleltem, amit önnek, hogy látok megoldást. Erre azt mondta, legyen hát ez az én küldetésem, és mert hívő római katolikus vagyok, nekem sokat jelent ez a szó.

A klub régi, változásokban nemigen érdekelt apparátusától nem tartott?

Nem, mert azzal kezdtem, hogy civil kapcsolataimból választottam ki a legközelebbi munkatársaimat a gazdasági, a jogi és a sportszakmai területekre. Mint említettem, nekem fontos az összefogás, így tudnom kellett, hogy a munka során senki sem döf hátba, ha egy pillanatra elfordulok.

Többször is említette, hogy már júniusban látott megoldást. Ez azt jelenti, hogy Kevin McCabe, illetve cége, a Scarborough már akkor képbe került?

Igen, már hónapok óta tárgyaltunk vele.

Hogyan találtak egymásra?

A kilencvenes évek derekán barátkoztam össze egy angol férfival, aki a Scarborough alkalmazottja. Amikor elnökségi tag lettem a Fradiban, ő mesélte, hogy főnöke a Sheffield United elnöke, Belgiumban és Kínában is befektetett a futballba, és innen jött az ötlet, hogy hátha érdekli a Fradi is. Tavalyelőtt decemberben vettük

fel vele a kapcsolatot, és májusra már érződött, van esély a megállapodásra.

Milyen mézesmadzagot húztak el az orra előtt?

Fontos szempont volt az ingatlan. Európának ebben a térségében Kevin McCabe mintegy három-négyszáz millió eurót fektetett már be, tehát tapasztalt szakember. Cége regionális központja Budapest, nagyon szeret itt lenni.

Sok bennfentes esküdött rá, hogy az állam nem akar üzletet kötni, a háttérben már rég levajaztak mindent, de a kiszemelt vevő érdekében a lehető legalacsonyabbra akarják leszorítani az árat. Ön érzékelt erre utaló jeleket?

Nem, és szerintem a történtek azt bizonyítják, hogy ez csupán pletyka volt. Mi végig következetesen dolgoztunk, és nem engedtük, hogy a Fradit elnyomják, mint egy csikket. Kevin McCabe ráadásul nem fantomként jelent meg nálunk, mindenki láthatta, megismerhette, kérdezhetett tőle, még a szurkolókkal is elbeszélgetett, és végig hangoztatta szándékai komolyságát.

Ennek ellenére az ötödik tender sikertelensége után kijelentette, nem pályázik tovább. Mivel sikerült rávenni a folytatásra?

Elmentünk Sheffieldbe, és rábeszéltük, ha már ennyi energiát fektetett és fektettünk ebbe a megállapodásba, ne adjuk fel. Megkönnyítette a dolgunkat, hogy végtelenül meghatotta őt a szurkolók roppant kulturált rokonszenvtüntetése.

Miért volt szükség hat tenderre, hogy a Fradi megmenekülhessen, ha nem sanda spekulációk húzódtak meg a háttérben?

Az első kettő nem a tulajdonjog körül forgott. A Vasas például egy forintért kapta meg a használati jogot, a mi pályázatunk ezzel szemben milliárdokról szólt, nem csoda, hogy senki sem jelentkezett. A további tenderekkel ilyen gond nem volt, ám mindenhol az jelent meg, hogy a terület másfél, legfeljebb kétmilliárdot ér, a kiírás viszont három és fél milliárdot tartalmazott, és így ugyancsak közönybe fulladt. Az ötödiknél a kiírók követtek el hibát, de utána a Magyar Nemzeti Vagyonigazgatóság példás gyorsasággal négy hét alatt kiírta és el is bírálta a tendert, de senki se gondoljon felületes munkára!

Csakhogy erre sokan azt mondják, az állam mentette meg – sok milliárdról lemondva – a Fradit.

Ezt másként látom. Eladtuk a bérleti jogunkat, ez az üzleti életben mindennapos gyakorlat. Több tény is bizonyítja, hogy az állam is jól járt, de hadd emeljek ki most csak egyet: a stadion fenntartása évente mintegy kétszáznegyvenmillió forintot emészt fel, és ezt a használati jogról szóló megállapodás hátralévő kilenc évében is az államnak kellett volna fizetnie, most viszont megspórolja ezt az összeget.

Mihez kezdenek a most beérkező rengeteg pénzzel?

Konszolidáljuk a klubot, kifizetjük az összes adósságunkat.

Aztán irány a Bajnokok Ligája?

Előbb fel kell jutni a magyar élvonalba, de azt beszéltük meg Kevin McCabe-bel, hogy tíz-tizenkét millió eurós költségvetéssel és szerencsés sorsolással a futballcsapat eljuthat a Bajnokok Ligája csoportkörébe.

Ez több mint hárommilliárd forint!

A nagy célok megvalósítása másként nem megy, a döntés az új tulajdonosé.

Mi lesz a klub többi tizenegy szakosztályával?

Úgy számolunk, hogy félmilliárd forintunk marad a konszolidáció után szabad felhasználásra. Ezt a pénzt befektetjük, és a hozamából működtetjük a szakosztályokat, amelyek így ismét igen eredményesek lehetnek. Bár május végéig vagyok elnök, a pénzt hosszú távú konstrukciókban kötjük le, nehogy bárki is könnyelműen bánhasson vele.

Ha én például László Csaba vagy Gellei Imre, két korábban menesztett futballedző lennék, biztosan azzal kezdeném önnel a beszélgetést, hogy elnök úr, mikor jöhetek a pénzért, amellyel még tartoznak nekem.

Azt felelném, hogy március végén, legkésőbb április elején.