Magyar gyöngyszem

„Ez csakis sajtóhiba lehet, valaki nagyon elszúrt valamit” – emlékezett vissza egy olasz újságíró arra a pillanatra, amikor a szombati Sampdoria–Torino (1–0) bajnoki előtt kézhez kapta a csapatok előzetes összeállítását, amelyen a hazaiak tizenegyében hatos számmal Koman Vladimir neve szerepelt. A 18 éves, Ukrajnában született magyar középpályás korábban sosem játszott még a Serie A-ban (mi több, még felnőttmérkőzésen sem szerepelt), így a lelátón ülők döbbenten vették tudomásul, hogy a „zöldfülű” fiatal ott van a kezdők között, miközben a felnőttkerethez tartozó Daniele Franceschini, Reto Ziegler és Ruben Ariel da Rosa Oliveira a kispadon ücsörög.

Aztán a 17. percben kisimultak az aggódó Samp-drukkerek ráncai: Koman Vladimir klaszszis indítással hozta helyzetbe Emiliano Bonazzolit, akinek már „csak” a kapus mellett kellett ellőnie a labdát. A találkozót követően a gólszerző külön köszönetet mondott ifjú társának, aki „pontosan tudta, merre indulok és hova várom a labdát”.

Amikor a meccs után a sajtószobában az újságírók egymás lábára tapodva megrohanták a nap főhősét, a játékos a szemés fültanúk szerint kiváló olaszsággal beszélt a nekiszegezett kamerákba és mikrofonokba.

„Gyönyörű volt ez a nap – mondta boldogan Koman Vladimir. – Még sohasem játszottam ennyi ember előtt, ezért különösen szeretném megköszönni a szurkolók biztatását, valósággal borsózott a hátam, amikor a pályára kilépve meghallottam a hangjukat.”

Már ennyiből is sejthető, a magyar futballista sohasem fogja elfelejteni ezt a szombat délutánt. Amit azonban a 76. percben átélt, valószínűleg élete legszebb pillanatai között emlegeti.

„Amikor a második félidőben a cserénél elindultam az oldalvonal felé, láttam, hogy a lelátón a szurkolók felállva tapsolnak, én pedig nem mertem felnézni, csak a földet bámultam. Aztán nem bírtam ki, hogy ne intsek nekik, mire még jobban tapsoltak és éltettek. Egyszerűen nincsenek szavaim arra, amit abban a percben éreztem.”

Voltak ugyanakkor szavai az olasz szaksajtónak arra, amit a fiatal magyartól láttak Genovában.

„Koman, ezt a bemutatkozást be kellene keretezni” – olvasható a legnagyobb példányszámú olasz sportnapilap, a La Gazzetta dello Sport vasárnapi számában. Az újság 6.5-re értékelte a középpályás teljesítményét (ezt az osztályzatot kapta a meccs emberének megválasztott Fabio Quagliarella is), a következő kommentárral: „Ezt a bemutatkozást be kellene keretezni, a Bonazzolinak adott ragyogó passz pedig külön gyöngyszeme volt a teljesítménynek. Nagyszerű képességű játékos.”

Nem fukarkodott a dicsérettel Walter Novellino, a Sampdoria vezetőedzője sem, aki a találkozó után nem győzte hangsúlyozni „felfedezettje” erényeit.

„Koman kiemelkedő tehetség – értékelt a szakvezető. – Az én érdemem csak annyi, hogy hittem első benyomásaimnak vele kapcsolatban no meg a megfigyelőknek, akik a Primaverameccseken látták őt játszani. Erre a hétre felhívtam Komant a felnőttekhez, külön kérésem volt, hogy velünk edzhessen.

Már az első pillanatban, amikor észrevettem, hogy tökéletesen tudja, hova kell adnia a labdát, arra gondoltam: a hét végén mindenképpen játszania kell. Engem nem érdekel, ki hány éves. Ha egy futballista bebizonyítja, hogy ilyen értékei vannak, pályára küldöm, még akkor is, ha csak tizenöt esztendős.”

Ami pedig Koman Vladimir jövőjét illeti, Walter Novellino már döntött: „Továbbra is velünk dolgozik, ahogy a felnőttcsapat bármelyik másik tagja.”

Nehéz vitatkozni az olasz sajtósokkal: ezt a kezdetet, a róla szóló tudósítást tényleg bekeretezve kellene kitennie a vitrinbe.