Gála – belgrádi mintára

A 17–6-os siker mintegy sugallja, hogy az első két fordulóban kilőtt néhány vaktöltény után csak éles lőszert alkalmazott Kemény Dénes együttese, a szenvedő németek pedig Belgrádban érezhették magukat. Mert ki ne emlékezne az Európa-bajnokságon elért 20–10-es sikerre, amely rémálomként telepedett rá Hagen Stamm együttesére?

Noha az első találat Marc Politze nevéhez fűződött, válaszként magyar sortűz zúdult Alexander Tchigir kapujára. Gyönyörködhettünk átlövésben (Benedek Tibor), ötméteres értékesítésében (Kásás Tamás), lefordulásokban (Szívós Márton, Biros Péter) és centergólban (Steinmetz Ádám). Az első negyedben 7–2-re is vezetett már a magyar válogatott, amely később sem spórolt a munícióval.

Kásás Tamás például tízpercnyi játék után már három strigulát húzatott a neve mellé, majd a végrehajtás helyett a gólpasszok tálalásában tűnt ki. Varga Dénes két szenzációs szereléssel vívott ki tekintélyt magának, Szécsi Zoltán keze pedig mindenhová elért. A belgrádi hatás nem múlt el, lassacskán már csak azt volt érdemes figyelni, mikor ér el húsz gól közelébe a csapat.

amolyan fél megúszásból (Biros) született – ebben a játékelemben világverők vagyunk. Vastapsot érdemelt a gálaelőadás, a győzelmet pedig betetőzte Szécsi (legjobb kapus) és Kásás Tamás (legjobb mezőnyjátékos) különdíja. Ők egy hónapos használatra egy-egy Volvo gépkocsit kapnak, ám előtte még lesz egy világbajnokság – amelynek egyelőre nem ismerjük a 13 magyar résztvevőjét