Jóllehet kezdődik a bajnokság, Kisteleki István, az MLSZ egy éve megválasztott új elnöke elsősorban nem a profiktól várja a megújulást, hanem azoktól a kezdeményezésektől, amelyeket az általa vezetett szövetség elindított. A pályaépítési program sikere már kézzelfogható, és szinte mindent megoldana, ha két hónap múlva megkapnánk a 2012-es Eb rendezési jogát…
– Kire szavazott Düsseldorfban: Michel Platinire vagy Lennart Johanssonra? – Ezt nem tudja meg tőlem senki – válaszolt kapásból Kisteleki István, az MLSZ elnöke. – Na jó, a feleségem és a fiam tudja, de más senki.
– Érdekes… Gyárfás Tamás azt nyilatkozta, hogy ön Michel Platinire szavazott. – Én meg felhívtam, és megkértem, hogy a nevemben ne nyilatkozzék, főleg nem ebben a kérdésben, melyet tényleg titokban kívánok tartani. Már csak azért is, mert – ne feledjük! – az UEFA végrehajtó bizottságában ott maradt a volt elnök jó néhány híve.
Az Eb-rendezés esélye új dimenziót jelentene
Kisteleki István számára néha fárasztó az elnöki poszttal együtt járó folyamatos figyelem
Németh Ferenc
Kisteleki István számára néha fárasztó az elnöki poszttal együtt járó folyamatos figyelem
– Most már minden az Európa-bajnokság jegyében történik? – Abban az értelemben igen, hogy – amint Michel Platini fogalmazott a megválasztásakor önmagával kapcsolatban – egyelőre üres a naptáram április tizennyolcadika után. Természetes, hogy a magyar futball, és minden, amit teszünk, más dimenzióba kerül, amint elnyerjük a rendezés lehetőségét. A pályázat ügye biztos kezekben van a Gyárfás Tamás vezette stábnál, jószerével több időt szánhatok a szövetség más fontos projektjeire, a pályaépítési programra, az edzőközpont-építésre, a felnőttképzésre, a strukturális átalakításra, és a többi ügyünkre. És ez nagyon fontos: nem azt reméljük, hogy az Európa-bajnokság rendezési joga majd minden gondunkat megoldja, hanem attól függetlenül is mindent megteszünk azért, hogy előrelépjen a futballunk.
– Mire gondol? – Mindenekelőtt az Olléra, azaz a pályaépítési programunkra, amely amilyen friss, annyira sikeres. Az induláskor Scheer Sándor, aki kidolgozta és felügyeli a programot az elnökségünk nevében, országosan ötven új pályát már rendkívüli sikernek tartott volna az első évben. Nos, százhatvan önkormányzat háromszázhat műfüves pálya építését kezdeményezte a segítségünkkel. Összesen negyvenhat kilométernyi kerítés épül a pályák köré, s ezerkétszázhuszonnégy új szögletzászlóra lesz szükség, amennyivel az összes magyar Duna-hidat fel lehetne lobogózni – csak hogy érzékeltessem, mekkorát lépünk előre. Az Ollé-program sikere kimondottan annak az új szellemiségnek a diadala, amelyet meg akarunk honosítani az MLSZ-ben. Nem várhatunk adományra, a futballnak magát kell talpra állítania.
– Nyilván rokonszenves, hogy az MLSZ igyekszik önerőből újítani, de mondja, normális dolog az, hogy miután államosítják a régi székházat, külföldi, UEFA-pénzből kell saját irodákat létesítenie az MLSZ-nek? Hogy a válogatott milliós bérleti díjat fizet a Puskás-stadionnak? Hogy olcsóbb saját edzőközpontot építeni, mint az erre a célra épített állami létesítményeket bérelni? – A nyolcvanöt esztendős édesanyám, aki mindig becsületesen dolgozott és felelős beosztásokban, hatvanezer forint nyugdíjat kap. Lehetetlen helyzet, mégsem tehetek semmit.
– No, de ön nem is a nyugdíjfolyósító igazgatója. – Nézze, ha nem hinnék abban, hogy meg tudjuk változtatni a helyzetet, ha tehetetlennek érezném magam, nem csinálnám tovább. Sohasem fogom feladni azt az elvemet, hogy minden döntéshozónak és politikusnak minden tőle telhetőt meg kell tennie a magyar futballért. Az Ollé-programhoz is megtaláltuk, miben tud az állam tényleges segítséget nyújtani anélkül, hogy mélyen a zsebébe kellene nyúlnia. Az új pályákon összesen tizenhétmilliónyian tudnak majd futballozni egy év alatt. A sportág mára teljesen kiüresedett, leépült, arról nem lehet köztünk vita. ---- & ---- &
