Focimese, magyar szereplővel

Milánó belvárosában ülök taxiba, a sofőr barátságos, gyorsan és sokat beszél. Élénk taglejtésekkel elmagyarázza, ő annak idején Ronaldót is szállította. „Ott ült a brazil, ahol most ön” – jelzi elégedetten, csibészes mosollyal az arcán.

Úton vagyunk Appiano Gentile felé.

Nevezett helység egy kis falucska Milánótól negyven kilométerre, nem messze a Comói-tóhoz. Körforgalom, rendezett porták, néhány üzlet az út mentén, semmi különös.

Ami mégis egyedivé teszi ezt a kis olasz községet, az az, hogy a világ egyik legismertebb futballcsapata, az Internazionale itt rendezte be központi edzőtáborát.
Péntek délelőtt a Filkor Attilát is soraiban tudó Primavera-csapat (az Inter húsz év alatti futballistáit tömörítő együttese, tulajdonképpen tartalékcsapata) itt tartotta meg az edzését.

Bár a tréning délelőtt tízre volt meghirdetve, a busz – olaszos könnyedséggel – tíz után nyolc perccel gördül be a bejárati kapun, amelyet Inter-kabátba öltözött úriemberek őriznek, igencsak szigorúan.

Atte jó passzokkal segítette társait

A fiatalok nyomába eredek, a Primavera-gárda Vincenzo Esposito edző vezetésével egy sátorban, műfüvön kezdi a tréninget. Mivel szombaton bajnoki mérkőzés szerepel a programban, ezúttal nem a kemény fizikai munka, hanem csak a könnyed átmozgatás a cél. Felvezetésként játék, csak kézzel és fejjel lehet a labdához érni. Filkor Attila főként a passzokban jeleskedik. Aztán egyszer ő is kap egy remek átadást, amit annak rendje és módja szerint be is bólint a kapu sarkába.

Látszik, hogy nagyon együtt van a társaság, jó hangulatban zajlik az edzés, és öröm látni, hogy a magyar fiú is központi figura. Hangos „Atte!”, „Atti!” kiáltásokkal kérik tőle a labdát, egy-egy jó megmozdulása után pedig felharsan a „Bravo, Attila!” is.

Roberto Mancini dühe tudósítónk miatt

Közben Esposito mester ki is vezényli fiait a szabadba, a szemerkélő esőben a hátsó füves pályán folytatódik a tréning. Egymás közti játék, lábbal is hozzá lehet érni a labdához, de a gól továbbra is csak fejjel érvényes.

Ki más is lőné az elsőt, mint Filkor Attila. Nem mintha számítana, mert pattog tovább a labda, lazítani pedig egyáltalán nem lehet. Nem is lazít Attila, hatalmas lelkesedéssel veti magát bele a játékba. Nem törődik semmi mással, csak a labdára fókuszál, csak a futballra koncentrál.

Egyre jobban esik az eső, behúzódok a sátorba, ahol közben már a nagycsapat edzése folyik. Az olasz bajnokság listavezetőjének gyakorlását látom, világsztárok a pályán. Ugyanaz a program, amit a fiatalok csináltak, a fejjáték erősítése a cél.

Roberto Mancini vezetőedző középen figyeli a játékosokat. Még öt perce sem vagyok ott, amikor komor tekintettel lesétál a pályáról, és konzultál egy idősebb, Inter-kabátos úriemberrel. Utóbbi fél perc múlva már jön is, kérdezi, hogy ki vagyok, én pedig az Inter médiafőnökére hivatkozom, aki segített megszervezni ezt a látogatást. Roberto Mancini továbbra is morcos, a játékosok pedig hirtelen nem tudják, hol van a mester. Értem pedig jön egy sajtós kolléga, és leteremt, hogy mit képzelek magamról, az első csapat edzésére szigorúan tilos a belépés. ---- & ---- &