Másfél órás szenvedés a kitartó szurkolóknak

KUN ZOLTÁN, LIPCSEI ÁRPÁDKUN ZOLTÁN, LIPCSEI ÁRPÁD
Vágólapra másolva!
2006.11.05. 01:43
Címkék
Tragikus színvonalú mérkőzésen nem bírt egymással a rosszul és a még rosszabbul játszó csapat.
Feczesin Róbert (fehérben) és Tóth András arca h?en tükrözi, hogy ezen az estén Angyalföldön milyen kínlódás folyt
Feczesin Róbert (fehérben) és Tóth András arca h?en tükrözi, hogy ezen az estén Angyalföldön milyen kínlódás folyt
Czagány Balázs
Feczesin Róbert (fehérben) és Tóth András arca h?en tükrözi, hogy ezen az estén Angyalföldön milyen kínlódás folyt
Feczesin Róbert (fehérben) és Tóth András arca h?en tükrözi, hogy ezen az estén Angyalföldön milyen kínlódás folyt
Feczesin Róbert (fehérben) és Tóth András arca h?en tükrözi, hogy ezen az estén Angyalföldön milyen kínlódás folyt
Czagány Balázs
Feczesin Róbert (fehérben) és Tóth András arca h?en tükrözi, hogy ezen az estén Angyalföldön milyen kínlódás folyt

A NAGYOBB MÉRETHEZ KATTINTSON A KÉPRE!
A NAGYOBB MÉRETHEZ KATTINTSON A KÉPRE!
A NAGYOBB MÉRETHEZ KATTINTSON A KÉPRE!
„Nagyon kevesen vagyunk, no de bízom abban, hogy a többiek még fedett helyen várják a mérkőzés kezdetét” – mutatkozott be egyszerre realista és optimista oldaláról a Vasas-pálya hangosbeszélője jó 15 perccel a kezdés előtt. Fájdalom, mint rövidesen bebizonyosodott, a fedett hely leginkább a kisszoba vagy a nappali lehetett, mert amolyan össznépi rohamot az utolsó pillanatokban sem láthattunk, így csupán azért szurkoltunk, hogy az állóhelyi lelátó kerítésére kifeszített Old Boys (Öreg fiúk)-transzparens mögé pillantva indokolt legyen a többes szám. Nos, végül az lett.

A fentiek tudatában mégis egyértelműen kijelenthetjük: a hangulat sokkal jobba volt, mint maga a meccs. Pedig a soproni futballistáknak nem ártott volna kissé csipkedniük magukat, hiszen egyre inkább reális veszély számukra az osztályváltás, ráadásul Selymes Tibor edző – mint Ivancsics Gellért esetéből kitűnt – nem rest atyainak nevezett pofonokkal jobb játékra serkenteni focistáit. Persze, afelől senkinek sem lehetett kétsége, hogy a kemény ember hírében álló tulajdonos, Vízer László Máriusz az öltözőben adott pofonokat még elviseli, a pályán kapottakat már kevésbé, úgyhogy a Vasas elleni vereséggel jó esély kínálkozott volna arra, hogy a téli szünetet Selymes Tibor állástalan edzőként várja, és a következő munkavállalására készüljön – mondjuk, szokás szerint, Sopronban…

Az első félidőről csak annyit, hogy a szünetben egy fagyoskodó szurkoló megjegyezte: „Én ilyen primitív játékot még sohasem láttam.”

Ránéztünk: saccra nyolcvanéves lehetett.

Bele sem merünk gondolni, milyen erőszakos cselekmények történhettek a szünetben a soproni öltözőben, mindenesetre a vendégcsapat meglepően harcosan kezdte a második félidőt, egy alkalommal még a Vasas tizenhatosáig is eljutott. A nagy lendület azonban néhány perc után kifulladt, és a találkozó hátralévő bő fél órájában ugyanaz a tragikus kiszorítósdi folyt a pályán, mint az első játékrészben. Kétségtelen, ebben a Vasas volt a jobb, a soproni hibák nyomán kétszer-háromszor még helyzetbe is került az angyalföldi együttes, ám ezek vajmi kevés hatással voltak az eredmény alakulására.

Összegzésként, a teljes kilátástalanság további ragozása helyett, elmondhatjuk: a Vasas és a Sopron éppen olyan mérkőzést játszott, amilyet a magyar futball jelenlegi helyzetében két szürke csapattól várni lehetett.

Csak mindig fáj ezzel szembesülni. ---- M ---- &
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik