„Fölösleges ígérgetni, hamar kidurranna a lufi”

A szokásos koreográfia. Tomboló, boldog, az övéit éltető vendégtábor, csendben, szomorúan szedelődzködő, borús hangulatban hazainduló magyarok. A toronyházban sem más a helyzet, mosolygós török újságírók, mellettük pedig az egykedvű hazai tudósítók.
Egykedvű – nem rosszkedvű.

Ide jutottunk. Senki sem élt át valamiféle drámát, senki sem kiabált, bosszankodott a balszerencsét emlegetve, úgy voltak vele a magyar újságírók, hogy megint kikaptunk, és akkor mi van. Elszálltak az illúziók, így senkit sem ért váratlanul az újabb vereség s az a tény, hogy a magyar válogatott amúgy sem acélos továbbjutási reményei gyakorlatilag végleg elszálltak. Mindezt Bozsik Péter szövetségi kapitány sem tagadta, mi több, újra kijelentette, hogy már a selejtezősorozat előtt sem voltak, lehettek vérmes reményeink.
A kapitány ezúttal is higgadtan, indulatoktól mentesen értékelt.

– Akár drámainak is nevezhetnénk a szituációt, hiszen még csak három forduló ment le a selejtezősorozatból, és a magyar csapat máris stoptáblához érkezett. A szombati vereséggel gyakorlatilag minden reményünk elszállt a továbbjutásra. Ön is így érzi?
– Miért, voltak továbbjutási esélyeink? – kérdezett vissza a kapitány.

– Persze, értem én, hogy igyekszik mindig a földön járni, reálisan gondolkodni, csak hát nem tudom, melyik a jobb: mondjuk a Lothar Mätthaus-féle ígérgetés, hogy mindenképpen továbbjut a magyar csapat, avagy az, amit ön képvisel, hogy már a rajt előtt tudatosítja a szurkolókban, hogy sansztalanok vagyunk...
– Gondolja, hogy a szurkolók többsége nem ugyanígy látja és látta az esélyeket, ahogy én? Fölösleges ígérgetni, hamar kidurranna a lufi. Én az első pillanattól kezdve arról beszéltem, hogy már a harmadik hely is bravúr lenne a csoportban. Most sem változott a véleményem.

– Ezzel az úgynevezett realista gondolkodással gyakorlatilag leveszi a terhet a játékosok válláról, mondván, úgysincs esélyünk. Fel lehet így pörgetni a csapatot?
– Nézze, most a törököktől sem azért kaptunk ki, mert a csapat nem volt elég motivált. Nem a fiúk lelkesedésével, győzni akarásával volt gond, sokkal inkább azzal, hogy az ellenfél gyorsabb, képzettebb, jobb labdarúgókból áll, mint mi. De ezt is előre tudhatta mindenki.

– Ön mégis azt mondta, akár meglephetjük a törököket.
– Azt mondtam, mert így is gondoltam. Úgy fogalmaztam, egy gól dönthet, és ha a mieink csaknem száz százalékot nyújtanak, döntetlent vagy akár bravúrt is elérhetünk. Nos, ez az, ami nem sikerült. A magyar válogatott ezen az estén jó, ha hatvan százalékot adott ki magából. Ennek egyelőre nem tudom az okát.

– Nem lehet, hogy például a szurkolók biztatása hiányzott? Mert szurkolóként és tudósítóként számtalan fontos mérkőzésen voltam ott a stadionban, de ilyen visszafogott, csendes és karcsú magyar tábort még nem láttam. Ha nincs itt a háromezer eksztázisban drukkoló török, unalomba fullad a mérkőzés.
– Jól jött volna a szurkolók segítsége, de nem ezen múlott a siker.

– Egyetért azzal, hogy nem kellett volna ilyen drágán adni a jegyeket?
– Értse meg, hogy nálunk, az öltözőben nem volt téma a jegyár, mi igyekeztünk a pályára, a taktikára s az ellenfélre koncentrálni. Amúgy pedig a norvégok ellen csaknem megtelt a Szusza Ferenc stadion, s nézze meg, ott még nagyobb kudarcot vallottunk. Nem kell tehát a külső körülményekben keresni a vereség okait, a mi csapatunknak egyszerűen nem volt meg a ritmusa. Különösen az első félidőben nem tudtunk mit kezdeni az agresszív, bennünket letámadó törökökkel. Gyorsabbak voltak nálunk.

– A magyar csapat, ahogy ön is mondja, ritmustalanul futballozott, és ezen az estén elvétve sikerült szép, látványos, gólveszélyes, megkomponált akciókat vezetnie. Ilyen gyenge lenne a támadóalakzatunk?
– Biztos vagyok benne, hogy a Gera Zoltán, Torghelle Sándor, Szabics Imre, Huszti Szabolcs-szerű támadónégyesnél most nincs itthon jobb.

– Ha már neveket említ: nem gondolja, hogy mivel ilyen gyorsan elment a hajó, itt az idő a fiatalításra?
– Először is, nem mondhatjuk ki, hogy elment a hajó, matematikai esélyünk még van, jóllehet én magam sem hiszek az ilyesmiben. Ami pedig a fiatalítást illeti, maradjunk az ésszerűség határain belül. Jó néhány játékost ajánlgattak nekem az újságírók, de közülük jelen pillanatban talán csak két-három fiúnak van meg a lehetősége a felnőttválogatottban a bizonyításra. Elsősorban Priskin Tamásnak.

– Nem irigylem, Máltán néhány nap múlva újra győzelemre kell vezetnie csapatát, ráadásul számunkra immár csaknem tét nélküli mérkőzésen.
– Európa-bajnoki se-lejtezőről van szó, szó sincs róla, hogy tét nélküli találkozó lenne ez. Amúgy pedig lehet, hogy változtatunk a taktikán, de erről most még nem akarok beszélni. Legyen elég annyi, rendkívül csalódott lennék, ha nem nyernénk Máltán.

MAGYARORSZÁG TÖRÖKORSZÁG 0-1
Gólszerző: Tuncay (39.)