95 éves lett Bárány Árpád olimpiai és világbajnok párbajtőrvívó

A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) honlapja alapján az 1931. június 24-én Budapesten született Bárány Árpád a gödöllői Premontrei Gimnáziumban kezdett vívni testnevelő tanára, Ötvös Károly biztatására, majd 1945-től a pesti piaristáknál folytatta tanulmányait és a sportágat is. Az akkori sporthivatal 1947-ben több sportágban is országos bajnokságot rendezett, hogy felfedezze a tehetséges gyerekeket. Bárány Árpád is a kiválasztottak között lehetett, Ganzmann Ferenc tanítványa lett, melynek eredményeképpen 16 évesen harmadikként végzett, egy évre rá pedig már megnyerte a bajnokságot. Az 1950-es években felvették a Tanárképző Főiskolára, így négy évig kimaradt a versenyszerű vívás az életéből.

A helsinki olimpia után, az ott elért eredmények hatására a hazai sportvezetés nagyobb figyelmet kezdett szentelni az öttusának, ennek következtében az addigi két klub (Honvéd, Csepel) mellett az Újpesti Dózsa is életre hívta saját szakosztályát. Főiskolai tanulmányai végeztével, mint testnevelő tanár, Bárány kapva kapott az alkalmon, hiszen komplett felszerelést kaptak az egyesület öttusázói vívásban is. Gödöllőn tanított akkoriban, így onnan hazafelé a Tattersallban lovagolt, viszont komolyan sose foglalkoztatta, hogy Benedek Gáborék nyomdokaiba lépjen, mert a futás és az úszás nem volt az erőssége. Ennek ellenére, vagy éppen ezért 1956-ban téli öttusában, csapatban megnyerte az országos bajnokságot, hiszen a már említett két gyengébbik sportágát ebben a versenyszámban sífutásra és lesiklásra cserélték.

Az öttusázók és válogatott párbajtőrözők körmérkőzést vívtak egymással, melynek végeredményeként Bárány Árpád az ötödik helyen végzett olyan kiválóságokat megelőzve, mint a Kausz István, vagy Sákovics József, így Rerrich Béla – aki később edzőként a svéd párbajtőriskola megteremtője volt – invitálására áttért véglegesen a párbajtőrre. Első nemzetközi versenye az 1957-es párizsi világbajnokság volt, ahol egyéniben és csapatban is ezüstérmet szerzett. Egy évre rá szintén ezüst-, majd az 1959-es budapesti vb-n aranyérmes volt csapatban. A római olimpián negyedik helyen zártak társaival. A következő olimpiász nemzetközi versenyek szintjén nem hozott sok érmet, a tokiói olimpiára pedig Sákovics József szövetségi kapitány, szembemenve a felsőbb érdekekkel, őt vitte ki a csapat tagjaként. A bizalmat meghálálta, a férfi párbajtőrcsapat (Kulcsár Győző, Kausz István, Nemere Zoltán, Gábor Tamás és Bárány Árpád) megnyerte a csapataranyat.

Bár 1968-ig vívott, a tokiói játékok után bekövetkezett a nemzedékváltás a válogatottnál.

Az aktív évek után sem szakadt el a sportágtól, a Testnevelési Főiskolán 1963-ben szerzett szakedzői oklevelet, 1966-tól pedig a gyakorlatban is kamatoztatta tudását. Sákovics József biztatására 1968-tól két éven át az Iráni Vívó Szövetség állami edzője volt. Hazatérte után korábbi egyesülete, az MTK jogelődje, a Budapesti Vörös Meteor hívta edzőnek, 1975-től a klub utánpótláscsapatát dirigálta, de az ő nevéhez fűződik az egyesületben rendezett első női párbajtőrverseny is. Volt a vívószövetség szakfelügyelője is, valamint felkapott zsűrielnöknek számított - írja az olimpia.hu.

Bárány Árpád a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjének tulajdonosa, 95 évesen a magyar vívó olimpiai bajnokok rangidőse.