Ami, mondjuk, nálunk teljesen természetes, vagyis hogy kétszer kikap a válogatott az Eb-selejtezőkön, az Spanyolországban tragédia… Mindenki a kapitány fejét követeli.
Luis Aragonés, a spanyol szövetségi kapitány magára haragította a szurkolókat, de a szövetség kitart mellette
Luis Aragonés, a spanyol szövetségi kapitány magára haragította a szurkolókat, de a szövetség kitart mellette
Legutóbb tizenöt éve került ilyen helyzetbe a spanyol válogatott. A Luis Suárez irányította nemzeti csapat két egymást követő Eb-selejtezőt is elbukott, s később nem jutott ki az 1992-es, svédországi kontinensviadalra. Ám hiába nem került Európa nyolc legjobb együttese közé Spanyolország, a szurkolók a selejtezősorozat folyamán mindvégig kiálltak kedvenceik és a szövetségi kapitány mellett. Ez azonban most korántsem igaz Luis Aragonésre.
A jelenlegi kapitány a spanyol futballdrukkerek első számú ellensége lett. Először azzal váltotta ki a szakma és a rajongók ellenszenvét, hogy a németországi világbajnokság kudarca után beadta felmondását a spanyol szövetségbe, ám mivel látta, hogy az illetékesek nem firkantották oda rögvest a szignójukat, meggondolta magát, és folytatta a munkát. Hasonlóan tett egy hónapja, amikor Észak-Írországban kapott ki csapata: ezúttal is felajánlotta, hogy távozik a válogatott éléről, ám rövid töprengés után újfent visszakozott. Ezt még megbocsátották neki, a következő „hiba” viszont már végzetesnek bizonyult: a belfasti 3-2-es vereség után úgy döntött Aragonés, nem kér a spanyol válogatott történetének legeredményesebb góllövőjéből, s kihagyja Raúlt a svédek ellen készülő keretből és nem küld meghívót a Valencia játékosának, Joaquínnak sem. Továbbá hiába játszik remek formában Fernando Morientes, a kapitány mástól várta a gólokat.
Aragonés azonban csak legyintett a kritikákra, s rendre úgy nyilatkozott: „Tudom, hogy mit miért teszek!” Nos, hiába volt olyannyira biztos magában a szakember, szombat estére ismét bizonytalanná vált a sorsa. A spanyol válogatott sima vereséget szenvedett Svédországtól, így három meccsen csupán három pontot gyűjtött, s nagyon nehéz helyzetbe került az F-csoportban.
„Nem vitatom, nem lett könynyebb a helyzetünk az előző forduló óta, sőt... – mondta a kapitány a meccs után. – Ennek ellenére nem kell kétségbeesni, hiszen még rengeteg mérkőzést kell játszanunk a sorozatban, és könnyedén megkaparinthatjuk a második helyet a csoportban.” Természetesen Aragonés nem csak csapatáról, saját jövőjéről is beszélt a solnai blamát követően. „Gondolom, most sokan a fejemet követelik, ám nem tudom, miért kellene lemondanom. A jövőmről a szövetség, na meg az újságírók döntenek. Lehet, hogy az utóbbit kellett volna előbb említenem, hiszen manapság a sajtó azt távolít el posztjáról, akit csak akar. De állok elébe: hosszú évtizedek óta dolgozom a labdarúgásban, voltam már hasonlóan nehéz szituációban, tudom, hogyan kezeljem az ilyen kritikus helyzeteket.” Azok, akik Aragonés távozása mellett tennék le a voksukat, már csak a média erejében bízhatnak, ugyanis a szövetség, pontosabban annak elnöke, Angel María Villar kiállt a szakvezető mellett.
„Egyértelműen Luis Aragonés oldalán állunk – nyilatkozta az elnök. – Csodálatos karrier áll mögötte, egy-két vereség miatt pedig nem mondunk le róla. Azzal a feladattal bíztuk meg, hogy vezesse ki a válogatottat a 2008-as Európa-bajnokságra, úgyhogy továbbra is ő dolgozik a csapat élén.” Akárcsak a spanyoloknál, a svéd válogatottnál is kisebb káosz uralkodott az elmúlt hetekben. Lars Lagerbäck szövetségi kapitány több játékosával is összetűzésbe került: a Liechtenstein elleni összecsapást megelőzően néhány futballista kilógott az edzőtáborból, amit a szakember úgy büntetett, hogy hazazavarta a fegyelmezetlenkedőket. A kilógó banda egyik tagja Zlatan Ibrahimovic volt, a csapat legnagyobb sztárja, aki olyannyira megorrolt az edzőre, hogy a spanyolok ellen viszont ő mondta le a szereplést. A svéd csapat korábbi gólzsákja, Henrik Larsson már a világbajnokság után visszavonult a válogatottságtól, így tulajdonképpen a tartaléksorból előre lépő csatárokkal játszott Svédország Solnában. Nos, a duó bebizonyította, lehet rá számítani: előbb Johan Elmander szerzett vezetést kollégája, Marcus Allbäck átadásából, a mérkőzés hajrájában pedig utóbbi adta meg a kegyelemdöfést. Allbäck a tizenhatos vonalánál kapott labdát, átvette, csinált egy lövőcselt, ami után Iker Casillas és Carles Puyol is „elszállt”, a csatár pedig az üres kapuba gurított.
Így, ami Aragonésnek nem, Lagerbäcknek sikerült: nyerni a megunt sztárok mellőzésével. „Az a két támadó szerezte a csapat góljait, akinek a történtek után bizalmat szavaztam – örvendezett a szövetségi kapitány. – Az ilyen mérkőzések miatt érdemes edzőnek állni: jó érzés, hogy a játékos, akiben bízol, olyan teljesítményt nyújt, ami elhallgattatja a kritikusokat... Persze ezen az összecsapáson az egész társaságnak köszönetet mondhatok, mindenki tökéletesen betartotta a taktikai utasításokat.”
Győzelmével Svédország százszázalékosan áll, és vezeti a csoportot, s ha szerdán Izlandon is három pontot szerez, ami nem elképzelhetetlen, máris közel kerül a továbbjutáshoz. Spanyolország Argentínával találkozik barátságos mérkőzésen hét közben, Eb-selejtezőt legközelebb csak jövő márciusban játszik, amikor Dániát fogadja. Addig lesz még mit rendbe tennie Aragonés mesternek – vagy éppen a sajtónak, ha nem akarja, hogy még tavaszszal is a jelenlegi kapitány legyen hivatalban... ---- E ---- &