Így újulhat meg a Ferencváros

Egyesület

PROBLÉMA: Az FTC elnöksége több mint 15 éve nem azt a szerepet tölti be a sportklub életében, amelyre egy elnökség hivatott. Az elnökség ma „érdekképviseleti szervezet”, amely azt tekinti feladatának, hogy az egyre szűkösebb anyagi javakból valahogyan fenntartsa saját szakosztályait. Ráadásul a testület összetétele az utóbbi tíz évben megváltozott: saját döntési mechanizmusából kizárta a Ferencvárosnál még jelenleg is vezető szerepet játszó labdarúgószakágat. Így fordulhat elő, hogy a labdarúgásról is az egyéni sportágak képviselői hoznak döntéseket.

Az elnökségnek szerintem az a feladata, hogy stratégiát dolgozzon ki a sportban és a gazdálkodásban egyaránt, vagyis a klub szellemi-gazdálkodási műhelye legyen. A jelenlegi Ferencvárosnak azonban semmilyen stratégiája sincs, szabályozatlanok az elosztás elvei és nagyrészt az anyagi hatáskörök is.

Ennek hiányában a rögtönzés kerül előtérbe, s hosszú távú tervezés helyett tüzet oltanak a periodikusan jelentkező válságok kialakulásakor.

A Ferencváros „vezetői” nem tudják, milyen felelősséget jelent ennek a klubnak az irányítása.

A problémák egyik fő oka a Ferencvárosnál, hogy az elnökség kiválasztási rendszerében háttérbe szorulnak a sporteredményeket képviselő szakosztályok, és nem tesznek különbséget a szórakoztatóiparszerűen is működő csapatsportágak és az – elsősorban a sporteredmények alapján értékelhető – egyéni sportágak között sem.

Ma a Ferencvárosi Torna Clubban „manipulatív” választási rendszer működik. A lényege: „minden szakosztály 15 fő után egy küldött állítására jogosult”. Így aztán előfordul, hogy választás előtt a szakosztályok beléptetik az öregfiúk teljes csapatát, sőt talán még tagtoborzót is tartanak annak érdekében, hogy minél nagyobb létszám alapján küldhessenek küldöttet az egyesület küldöttgyűlésére.

MEGOLDÁS: Az FTC-nek új, a modern idők követelményének megfelelő struktúrát tartalmazó alapszabályra lenne elsősorban szüksége, hogy a segítségével megteremthessék a korszerű működés feltételeit. Ennek tervezetét ez évben – három hónapos elnökségi tagságom alatt – a vezetők rendelkezésére bocsátottam, azonban még megtárgyalásra sem tartották érdemesnek, inkább – néhány általam javasolt, nem lényeges elem átvétele mellett – új alapszabályt készítettek, kihagyva belőle a működés elveinek új szervezeti rendszerét és a számonkérés-felelősség alapelvét. ---- Zrt.


1. PROBLÉMA: A csapat népszerűségének és 1995-ös BL-sikereinek következtében megjelentek az érdeklődők a labdarúgók körül, akik nyilván arra számítottak, hogy az FTC ismét a Bajnokok Ligájába kerülhet, és ennek révén jó üzleti vállalkozásba kezdhetnek. Az akkor már kft.-vé alakuló labdarúgócsapat vezetőségének nem volt igazi ötlete a működtetésre, ezért szívesen fogadta az érdeklődőket, gondolván: gyors eladással nagyobb pénzre lehet szert tenni.

2. PROBLÉMA: Az időközben kialakult nehéz anyagi helyzet után több „kérő” is jelentkezett, akik közül a Fotex ajánlotta a legmagasabb összeget. Itt indult el azon szakmai hibák sorozata, amelyek végül az NB II-höz vezetettek.

3. PROBLÉMA: Az rt. vezetősége a Fotexszel kötött megállapodás megszűnése után sem foglalkozott a még előteremthető jövedelmek megszerzésével. Vajon mennyi bevétele származik a klubnak a mezek, sálak és egyéb merchandisingtermékek értékesítéséből? Tettek-e a vezetők valamit azért, hogy ezek a termékek minél szélesebb körben megvásárolhatók legyenek?

4. PROBLÉMA: Újabb esélynek vélték azonban a Ferencváros vezetői – egy 1991-es megállapodás alapján – a létesítményeken lévő használati jog értékesítését. Az FTC használati jogának az a legnagyobb problémája, hogy a tulajdoni lapon ez nincs feltüntetve, és ha szigorúan vesszük az ingatlanhasználati jogok keletkezését, akkor ez nem is létezik, mert a törvény szerint a használati jog az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéssel jön létre.

5. PROBLÉMA: A bejegyeztetés hiányának még egy nagy problémája van: számvitelileg nem lehet a használati jogot értékelni és a könyvekben nyilvántartani, pedig ennek a jognak van értéke, és álláspontom szerint, ha ez a labdarúgó rt. – amely a terület tényleges használója – mérlegében értékelésre kerül, ma az rt.-nek nincs negatív saját tőkéje, következésképpen nem zárhatták volna ki az NB I-ből.

Ináncsy Miklósnak ezzel a helyzettel kellett szembesülnie elnökké választásakor. Hibát ott követett el, hogy nem határozta meg azt a pontot, ahonnan indul. Ennek következtében csak sodródott azokkal, akik a helyzetet előidézték, így a külvilágtól nem kapta meg azt a bizalmat, amely a segítségére lehetett volna abban, hogy kedvező változás indulhasson el az FTC-ben.

MEGOLDÁS: A labdarúgóknak olyan hozzáértő vezetőkre lenne szükségük, akik sportszakmai és üzleti területen is hosszú távú stratégiát képesek felépíteni, és terveiket meg is tudják valósítani. Természetesen munkájukat az említettekhez hasonló szarvashibák nélkül kell végezniük. És ami a legfontosabb: újra meg kell teremteniük a Ferencvárosi iránti üzleti bizalmat.

---- Ingatlan


PROBLÉMA: A Ferencváros tulajdonképpen három sikertelen ingatlanhasznosítási pályázaton van túl. Az első az volt, amikor az állam PPP-s konstrukcióban akarta értékesíteni a területet. Ennek a pályázatnak a lehetősége azonban – mint az közismert – lekerült a kormány napirendjéről. Hozzáteszem: teljesen jogosan.

A második a 2005 decemberében kiírt pályázat volt, amelyben magam is érdekelve voltam. A pályázat tulajdonképpen azon bukott el, hogy a magyar bankrendszer a rendelkezésünkre álló 20 százalékos önerő figyelembevételével nem vállalta a projekt finanszírozását. Az általa kért 50 százalékos önerőt pedig nem tudtuk produkálni.

A legutóbbi, harmadik eredménytelen pályázat pedig azon bukott meg, hogy az egyetlen spanyol jelentkező a pályázati kiírás keretein belül nem tudta megszerezni a sportlétesítményeken kívüli terület tulajdonjogát, mivel az a jelen pályázati eljárásnak nem volt tárgya. Hozzáteszem, a spanyol cég ajánlata rendkívül korrekt volt, sajnálatos, hogy a pályázati kiírás nem számolt azzal, külföldi jelentkező nem tud mit kezdeni egy tulajdonképpen üres földterület „vagyonkezelői jogával”.

MEGOLDÁS: A három pályázatnak mindenképpen van közös tanulsága. Elgondolkodtató, hogy nem tolonganak a jelentkezők. Biztosra vehető, hogy az értékek és az elvárások nincsenek szinkronban egymással.

Azt gondolom, hogy az FTC-nek a jövőben nem a hiány nagyságából kiindulva kell meghatároznia azt az értéket, amelyet a használati jogért kapni szeretne, hanem a piaci viszonyok alapján. Az egyesületnél és a labdarúgóknál keletkezett hiány felszámolására pedig szintén a piacon megtalálható pénzügyi konstrukciók jelentik a megoldást.

A probléma az, hogy az üzleti gazdasági környezet a jelenlegi elnökségben nem bízik.

Tudomásul kell venni, hogy a vezetőség elavult szellemisége az oka a kialakult helyzetnek.

A szakosztályok vezetőinek el kell hinniük, hogy az új egyesületi struktúrában az általuk irányított szakosztály is csak jobban élhet. Látniuk kell, hogy az eddig járt út semmilyen eredményre nem vezetett, és egyetlenegy személynek sincs joga ahhoz, hogy megakadályozza az új rendszer kibontakozását.

El kell hinniük, hogy vannak szakemberek, akik ezt a feladatot el tudják végezni.

Mivel a Ferencvárosnak ingatlanhasznosítási feladatai is vannak, ismételten a figyelmükbe ajánlom Pusztai Lászlót – édesapja hosszú éveken keresztül volt az FTC labdarúgója –, aki jelenleg a CIB ingatlanfinanszírozási üzletágának a vezetője, az üzleti életben elismert szakember, több nyelven beszél, és az egyesülethez való kötődése megkérdőjelezhetetlen.

További, az üzleti életben elismert neveket is tudnék mondani, akik szívesen vennének részt a Ferencváros újjáépítésében akkor, ha a jelenlegi tagság működőképes struktúra kialakítására vállalkozik.

Nagy Zoltán az FTC örökös tagja, az FTC felügyelőbizottságának volt elnöke, az FTC elnökségének volt tagja