Szenzációs olasz végjáték

Itt már nemigen lehetett óvatoskodni, és ez meg is látszott a játékon. Igaz, Jürgen Klinsmann kihagyta a támadásszövésben igen járatos Bastian Schweinsteigert az inkább a védekezésben jeleskedő Sebastian Kehl kedvéért, ám ez távolról sem jelentette azt, hogy a német válogatott bekkelni akart. Az olaszok is győzelemre játszottak, és mert egyik csapat sem a másik hibájára várt, roppant mozgalmas futballal teltek a percek. Nem alakultak ki ugyan hatalmas ziccerek, mert a jól megszervezett védelmek is kiválóan teljesítettek, ám mindkét oldalon egymást követték a remek megoldások, a jó ötletek, az iram pedig sokkal élénkebb volt a világbajnokság átlagánál. Az első fél órában állandóan hullámzott a játék, egyik csapat sem tudott fölénybe kerülni, akkor azonban az olaszoknak sikerült magukhoz ragadniuk az irányítást. Többet birtokolták a labdát, a két szélen egyre gyakrabban kerültek a német hátvédsor mögé, de a két középső védő megingathatatlan volt, és ha olykor csak az utolsó pillanatban is, a nehéz helyzetekben mindig tisztáztak.

A szünetet követően sem vettek vissza le az iramból a játékosok, de még a korábbinál is jobban odafigyeltek a védekezésre. Inkább a hátvédek és a középpályások jeleskedtek, a csatárok nem sok levegőhöz jutottak, így aztán zömmel a két tizenhatos között hullámzott a játék. Ennek dacára nem volt unalmas a találkozó, hiszen egyetlen pillanatra sem volt megállás, mindig történt valami, ezért aztán a közönség élvezhette a küzdelmet. Marcello Lippi fél óra után csatárt hozott be, de csatár helyére, ezzel is jelezve, hogy korainak tartja még a nagyobb kockázatvállalást, és nem akart áttérni a kétékes játékra. Ennek ellenére megismétlődött az első félidő hajrája, az olaszok enyhe fölényt harcoltak ki, a németek pedig kontrákra spekuláltak. A védelmek azonban továbbra is szilárdan álltak a lábukon, és szemlátomást mindkét fél játékosai nagyon elfáradtak a hihetetlen rohanásban. A szívük vitte őket előre, de egyre több lett a hiba, és végül egyikük erőfeszítéseit sem kísérte siker.
A rájátszás elején a németek szövetséget kötöttek a szerencsével, két perc alatt kétszer a kapufa mentette meg őket a góltól. Ez azonban nem rémisztette meg őket, mentek előre lankadatlanul, és mert talán ők fáradtak el kevésbé, többször jutottak el a másik tizenhatosra, mint az olaszok, és a hosszabbítás közepén előttük nyílt óriási lehetőség a gólszerzésre.

Ám hagytak ki ziccert az olaszok is, és látszott, egyik csapat sem akarta a tizenegyesekre bízni a továbbjutást.
Végül hihetetlen izgalmak közepette az olasz csapat nagyon szép gólt lőtt, majd kontrából még egyet, és ezzel finalista lett, a házigazda pedig búcsúzott.

Percről percre

15. perc: Ballack a tizenhatoson belül, a jobb oldalon fejjel tolta meg Pirlo mellett a labdát, amely az olasz középpályás felső karjáról pattant tovább – csak Benito Archundia játékvezető nem látott okot a büntetőrúgás megítélésére...
16. perc: Totti a balösszekötő helyén jól ugratta ki Perrottát, aki betört a büntetőterületen belülre, majd becsúszva, hét méterről, jobb külsővel a kapujából kifutó Lehmann lábát találta el.
91. perc: Gilardino a jobb oldalon egészen az alapvonalig verekedte magát, Ballack mellett csinált egy cselt, majd négy méterről ballal, a jobbra vetődő Lehmann mellett a bal kapufára lőtte a labdát.
92. perc: Pirlo jobb oldali szögletrúgása után Friedrich röviden mentett, a labda Zambrotta elé került, ő pedig 15 méterről jobbal a lécet találta telibe.
112. perc: Kehl passzolt középről a balösszekötő helyén álló Podolskihoz, a támadó 13 méterről ballal kapura bombázott, Buffon bravúrral szögletre ütötte a középre tartó labdát.
118. perc: Pirlo csinált egy cselt középen, majd 25 méterről, ballal kapura lőtt, Lehmann a bal felső sarok elől szögletre mentett.
119. perc: Totti jobb oldali szöglete után a labda a középen álló Pirlo elé került, a középpályás négy német futballista gyűrűjében pazarul passzolt Grossóhoz, aki 12 méterről, ballal, állítgatás nélkül, félmagasan a jobb sarokba lőtt.
0–1
120. perc: Cannavaro szerzett labdát saját kapujának előterében, a villámgyors kontratámadás végén Gilardino játszott Del Piero elé, aki 11 méterről, jobbal a bal felső sarokba lőtt.
0–2

A SZAKÉRTŐ: Halmai Gábor

„Két nagyszerűen felkészített, jól szervezett játékot produkáló válogatott futballját élvezhettük. A világbajnokság eddigi találkozói közül most volt legnagyobb szerepe a fizikai tényezőknek. Bár a szervezett védekezés miatt helyzeteket alig-alig láttunk, ennek ellenére mezőnyben a nagy iram miatt élvezhető volt a mérkőzés. Az első félidőben Simone Perrottának volt egy nagy helyzete, a másik oldalon Bernd Schneider nagy lövése találhatta volna el a kaput, ezenkívül egyik csapat sem tudta megbontani az ellenfél védekezését. A második félidőben sem lankadt az iram, de igazából a hosszabbítást lehetett élvezni, amikor mindkét csapat el akarta dönteni a meccset. Ez végül az olaszoknak sikerült két nagyszerű góllal, és így ők játszhatják a vébédöntőt.”

A meccs embere: Fabio Cannavaro

Az olasz válogatott csapatkapitánya végig magabiztosan futballozott, a földön és a levegőben egyaránt megnyerte a párharcait. Teljesítményén végig érezhető volt a hatalmas rutin, remekül szerelt, és ha kellett, nagyszerűen dobta támadásba társait. Harcos szelleme átragadt a társakra, akik a végjátékban két pazar góllal kiharcolták a döntőbe jutást. A torinói védő tehát igazi vezéregyéniség volt…