„Kánaán ez a világbajnokság!”

A megannyi puccos dáma és öltönyös úr között szőke, szemüveges férfi sétálgatott Észak-Rajna-Vesztfália tartomány kormányzatának a világbajnokságra akkreditált újságírók tiszteletére adott fogadásán, kezében karcsú söröspohárral. Bizony, a legutóbbi (nem tegnap volt, 1993-ban…) kispesti bajnoki cím kovácsa ő, Martti Kuusela, a valaha volt legeredményesebb finn labdarúgóedző.

– Ó, hát magyarok! – kiáltott fel meglátva az akkreditációs kártyánkat. – De jó, hogy találkoztunk! Persze hogy készíthetünk egy fotót, csak nagyon vigyázzon, hogy a söröspohár ne legyen benne. Mégiscsak sportember lennék vagy mi a szösz…

– Milyen minőségben üdvözölhetjük a világbajnokságon?
– Az YLE finn rádiónak dolgozom kommentátori minőségben, és a televíziónak is besegítek. Komolyan mondom, valóságos Kánaán ez a világbajnokság, szinte dőzsölök a rengeteg szakmai újdonságban, finomságban.

– Mondjon egyet a sok közül!
– A franciák a kedvenceim, azaz Raymond Domenech, hiszen ő dolgozta ki a csapat stratégiáját. Szóval, ott van a Patrick Vieira, Claude Makelele kettős. Hihetetlen, hogy a védekező középpályás posztján mennyire képesek uralni a játékot. Ez leginkább a brazilok ellen mutatkozott meg. A két középső védővel, William Gallasszal és Lilian Thurammal áttörhetetlen középső négyest alkotnak. Ez az igazi „bűvös négyszög”!

– És Zinedine Zidane?
– Az más. Ő zseni. Brazília ellen úgy futballozott, mint legutóbb az kilencvennyolcas világbajnoki döntőben. Vagy talán még jobban.

– Ennyi?
– Nem, nem. Itt van még Michael Ballack. Kevesen vették észre, de Argentína ellen tökéletes meccset játszott. Nem volt látványos mérkőzés, de szakmai szempontból igazi csemegét jelentett. Ahogyan a német válogatott csapatkapitánya kiegészíti egymást Torsten Fringsszel vagy éppen a centerhalf Per Mertesackerrel, az tankönyvbe illik. Úgy mozognak együtt, mint egy óraszerkezet alkatrészei.


– Edzéseken is leskelődött?
– Hogyne. A német–olasz elődöntőt megelőzően kint voltam az olaszok utolsó edzésén. Micsoda csapat, micsoda játékosok!

– Mit tippel a Portugália–Franciaország elődöntőre?
– Mindenki a franciákat tartja esélyesnek, de nem lesz sétameccs. Luiz Felipe Scolari a világ talán legjobb futballedzője, s most már Deco és Costinha is játszhat a portugáloknál. Azért Franciaország mégiscsak jobb csapat…

– Ha már az edzőket értékeljük: mit szól Carlos Alberto Parreirához?
– Nem venném a bátorságot, hogy kritizáljam a brazilok mesterét, így csak azt kérdezném tőle: ugyan miért kapott ennyi szabad területet Thierry Henry a negyeddöntős mérkőzésen? Mindenki tudja, milyen gyors csatár, ha egyszer megindul, nincs, aki lépést tartana vele.

– Önnek melyik válogatott a világbajnokság meglepetése?
– A francia. Olyan sokáig futballozott kilátástalanul, hogy már azt hittem, kiégett a csapat. Aztán mégsem.

– Szokott még Magyarországra gondolni?
– Az egy dolog, hogy én szoktam-e, de úgy tűnik, önök is gondolnak rám. Amikor Lothar Matthäus szerződése lejárt, éppen a Nemzeti Sport érdeklődött, lennék-e szövetségi kapitány. Őszintén szólva igent mondtam volna, mert imádom Magyarországot, de az is a történethez tartozik, hogy hivatalos helyről, tehát a szövetségből senki sem keresett meg.

– Még mindig nem válaszolt, hogy szokott-e Magyarországra gondolni.
– Rengeteget. Sok magyar barátom van, első helyen Détári Lajost említem. Képben vagyok, tudom, merre járnak, mit csinálnak a régi játékosaim: Csábi József, Pisont István, Halmai Gábor, Illés Béla, Sallói István, Vincze István, Hamar István, Kovács Ervin.

– Van valami tippje azzal kapcsolatban, miért tart ott a magyar futball, ahol?
– Nincs. Tényleg nincs. Anynyi remek játékosuk van, hogy a magyar futballnak nem kellene vegetálnia.

– Tizenhárom éve nyert bajnokságot a Honvéddal. Azóta azért nagyot fordult a világ.
– Nem hiszem, hogy kevesebb mint másfél évtized alatt elfelejtettek volna futballozni.

– Mint ahogy ön sem felejtette el edzői szakmát – most mégis szerződés nélkül van.
– Tavaly novemberben mondtak fel az Arisz Szalonikinál, miután kikaptunk az AS Romától az UEFA-kupában. De nem izgat. Pompásan érzem magam a világbajnokságon, az imént mondták, éppen önök, hogy negyvenévesnek nézek ki, holott hatvanegy leszek, és előbb-utóbb úgyis hív majd valamelyik csapat. ---- V ---- &