Megállították az ukrán frontot

Oleg Blohin jobban tette volna, ha a svájciak elleni meccszáró tizenegyespárbajhoz hasonlóan az olaszok elleni negyeddöntő első perceit is öltözői magányban tölti, de legalábbis valamilyen „nyugtatót” vesz magához, tudniillik a helvétek elleni szétlövésben Ukrajna legújabb kori hősévé avanzsáló Olekszandr Sovkovszkij ezúttal is a szívbajt hozhatta rá – csak most a roszszabbik, nehezen múló fajtából.

Hat perc sem pergett le a találkozóból, s a korábbi aranylabdás ikon – a díszpáholyban helyet foglaló ukrán elnökkel, Viktor Juscsenkóval egyetemben – már azon kesereghetett, miként nézhette el ennyire a Dinamo Kijev kapusa Gianluca Zambrotta pontos, de korántsem háríthatatlan lövését. Mindamellett fél tucat perc ide vagy oda, nem ez volt az első eset az estén, amikor a szélről befelé kanyarodó olasszal meggyűlt a keleti védősor baja, ám a szintén jobbról középre húzó Mauro Camoranesi hatékonyság tekintetében a nyomába sem érhetett torinói klubtársának.

Apropó, Torino.

Az összecsapás előtt az egyik legfőbb kérdés az volt: a szakmájában már ezerszer megcsodált Marcello Lippi miként vizsgázik pszichiáterként, az azúrkékek soraiban tudniillik kisebbfajta mentális katasztrófát idézett elő Gianluca Pessotto Juve-sportmenedzser minapi öngyilkossági kísérlete. Nos, a maestro az első játékrész alapján minimum „summa cum laude” minősítést érdemel, övéi ugyanis egy profi bérgyilkost megszégyenítő hidegvérrel és elszántsággal fogtak hozzá Andrij Sevcsenkóék módszeres megsemmisítéséhez, egy pillanatra nem veszítve a lendületből.

Luca Tonit talán a komplett második ukrán front lett volna képes szabályos eszközökkel feltartóztatni, Vicseszlav Szviderszkij azonban nem, 19 perc után le is hívta őt Oleg Blohin, a támadó Andrij Vorobejt küldve csatába. Az olasz gólkirály játékkedve, fickándozása ragadós példa lett, miáltal az olaszoktól megszokott „ha ránk szakad az ég, akkor is megvédjük az előnyt” stílusból szerencsére sokáig semmit sem kaptunk. Az egész pályás letámadás roppant precízen működött, az ukránoknak olykor a labda problémamentes felhozatala is gondot okozott, úgy jó fél óráig, aztán Anatolij Timoscsuk lövése végre felébresztette az addig alárendelt szerepbe kényszerített sárga mezeseket, akik elsősorban távoli lövésekkel riogatták Gianluigi Buffont, no meg a pályától messze ülő, ezért a kísérletek veszélyességét nehezen megítélő mediterrán szurkolókat. Más választásuk amúgy nem volt, az olasz tizenhatoson belülre nehezebb volt bejutni, mint kelet-európai átlagpolgárnak az Egyesült Államokba.

A szünetben valósággal tombolhatott dühében Oleg Blohin, mert az addig tompa ukrán csapat a második félidőben agresszívabban kezdett játszani. Tíz perc alatt Andrij Sevcsenkóék többször kerültek a támadóharmadba, mint az első félidőben, amikor az ellenfél remekül szervezett védelmét nemhogy feltörni, de még csak megközelíteni sem tudták a hatékonyan futballozó középpályássor miatt. Az olasz válogatottat azonban nem véletlenül tartják a világbajnokság egyik esélyesének, mert amikor a levegőben lógott az ukránok egyenlítő találata, ismét felpörgette a ritmust, és máris duplára növelte előnyét. Tegyük hozzá, hogy a sárga mezeseknek szerencséjük sem volt ezen a mérkőzésen, bár a squadra azzurra ellen péntek este még Fortuna támogatása is kevés lett volna. Tulajdonképpen semmi meglepő sem történt ezen a negyeddöntőn, ugyanis az eredmény híven tükrözi a két csapat közötti tudásbeli különbséget.

---- 6. perc: Zambrotta szerzett labdát a felezővonalnál, a kapu felé indult, és mivel senki sem zavarta, a jobbösszekötő helyéről, 22 méterről, ballal a kapu bal alsó sarkába lőtte a labdát. Sovkovszkij későn vetődött, így csak beleütni tudott a labdába.
1–0
41. perc: Sevcsenko lőtt 18 méterről, a balösszekötő helyéről, labdája megpattant Cannavarón, Buffon azonban vetődve védett, noha a lövés nem találta volna el a kaput.
46. perc: Negyven másodperc telt el a második félidőből, máris veszélyeztettek az olaszok: Toni lőtt jobbal a jobbösszekötő helyéről, labdája az oldalhálóban kötött ki.
49. perc: Kalinicsenko bal oldali beadását Barzagli suta mozdulattal próbálta kiemelni, szerencséjére a labda elkerülte a kapu jobb oldalát.
50. perc: Vorobej jobb oldali beadása után a hosszú oldalon érkezett Huszev, ötméteres fejesét, Buffon a jobb oldali kapufára tolta, Camoranesi pedig szögletre mentett.
58. perc: Selajev lövése Milevszkijben akadt el, aki egyből jobbra passzolt, az üresen hagyott Huszin hét méterről jobbal lőtt, a rövid sarkot jól záró Buffon bravúrral védett, a kipattanót Huszev nyolc méterről lőtte kapura, Zambrotta a gólvonalról mentett.
60. perc: Totti a jobb oldalról elvégzett szögletrúgás során Grossóhoz, gurított, majd jól váltott a balhátvéddel, jobbal középre csavarta a labdát, Cannavaro felugrott, azonban a labda elment a feje felett, érkezett azonban Luca Toni, és Huszint megelőzve négy méterről a kapu jobb oldalába fejelte a labdát.
2–0
62. perc: Huszev jobb oldali beadásánál Buffon a gólvonalon ragadt, Huszev pedig hat méterről a lécre fejelte a labdát.
66. perc: Camoranesi tört be a tizenhatoson belülre, eltolta a labdát Neszmacsnij mellett, majd elbukott az ukrán játékos lábában, a játékvezető azonban – hibásan – nem látott okot arra, hogy tizenegyesrúgást ítéljen.
69. perc: Zambrotta a jobb oldalról ment el szép csellel Vascsuk mellett, majd középre passzolt, és az érkező Luca Toni – Neszmacsnijt megelőzve – öt méterről jobbal a kapu közepébe gurította a labdát.
3–0 ---- Több remek teljesítmény is akadt az olasz válogatottban, így jelölhettük volna a meccs legjobbjának a gólokat szerző Luca Tonit, mégis a Juventus bekkje, Gianluca Zambrotta érdemelte ki ezt a címet. A védőfeladatát tökéletesen ellátta (hogy mást ne említsünk, egy alkalommal a gólvonalról mentett), másrészt pedig rendre felzárkózott a támadásokhoz, gólt lőtt, és gólpasszt adott. ----