„Győzelemre születtünk”

– A legjobb nyolc közé kerültek: mire számít Németország ellen?
– A céljaim nem változtak, a világbajnokság előtt, a felkészülés során többször is eszembe jutott: csak legyen elegendő szerencsém – mondta Lionel Messi. – Mert bár fiatal vagyok, azt tudom: ha a sors nem akarja, hogy sikeres legyél, bármit tehetsz, akkor az nem is válhat valóra. Azt kívántam magamnak, hogy játszhassak minél többet, és jó teljesítménynyel segítsek Argentínának abban, hogy elhódítsa a serleget.

– Nehéz megítélni, mire képesek: Elefántcsontpart ellen kitűnően futballoztak, Szerbia-Montenegró ellen egyenesen parádés produkciót nyújtottak, a hollandok elleni mérsékelt játék és döntetlen még belefért. Csoportgyőztesek lettek, de Mexikó hosszabbításra kényszerítette a sokkal esélyesebb argentin együttest. Most akkor jók, vagy nem annyira?
– Jók vagyunk, ez nem kérdés, ugyanakkor sok igazság van abban, amit mond. Ám az, hogy akkor is győzni tudtunk, amikor nem ment igazán a játék, pluszönbizalmat adott nekünk. Szokták mondani: mi győzelemre születtünk. Világklasszisok vannak a csapatban, bármeddig eljuthatunk. Még akkor is, ha a házigazdák meggyőzően teljesítettek eddig, fokról fokra javultak, és a közönség is mellettük lesz majd, de nincs mitől tartanunk.

– Pablo Aimar ott ül a padon, és ön lényegesen többet játszik nála. Pedig nemrég azt nyilatkozta: ő a példaképe. A diák lekörözte mesterét?
– Ugyan már, ne vicceljen! Hosszú úton kell végigmennem, hogy egyszer majd olyan játékos lehessek, mint ő. Tátott szájjal lestem minden rezdülését, amióta először láttam otthon, a River Plate-ben. Azóta is figyelem, követem őt, őszintén mondom, hogy szeretnék egyszer hozzá hasonlítani.

– Nemcsak őt, sok más világnagyságot is megelőz. Napestig sorolhatnánk a sztárokat, akiknek nem adatott meg, hogy világbajnokságon szerepeljenek, önnek tizennyolc évesen igen. Hogy éli ezt meg?
– Igazi ajándék ez az élettől, egy valóra vált álom. De figyelek magamra, nehogy emiatt túlságosan is nagy terhet rakjak magamra.

– Játsszunk el a gondolattal: a döntőben Brazília és Argentína találkozik!
– Benne vagyok!

– Barcelonai klubtársa, Ronaldinho állna önnel szemben. Mit szólna ehhez?
– Az egész világ tudja, hogy a brazilok és az argentinok – hogyan is mondjam... – nem a legnagyobb barátok. Nekem mégis Ronaldinho segített a legtöbbet, amikor a Barcelona első csapatához kerültem. Soha nem volt benne féltékenység vagy ilyesmi. Olyan ember, amilyennek a pályán látható: mosolygós, önfeledt, a nevetésre mindig kész fiú. Az öltözőben is közvetlen, nyíltszívű, és higgye el, rengeteg szeretet van benne. Ronaldinho a világ legjobb játékosa, és azt hiszem, ezt nem sokan tudják róla, kedves ember, akitől sok törődést kaptam. Emellett nagyon tisztelem benne, hogy bár a legnagyobbak közé emelkedett, alázatos a futballal szemben. Mindig jó szívvel gondolok arra, hogy klubtársak lehetünk, és hogy engem, az ismeretlen, ráadásul argentin gyereket a szárnyai alá vett. Sokkal tartozom hát neki: az a legkevesebb, hogy az ön által jelölt párosításban lejátszott döntő után elsőként Ronaldinhót vigasztalom majd meg. ---- A ----