A régi barátért is hajtanak

– Mindenekelőtt: hogy van?
– Köszönöm, egyre jobban – mondta a combizomhúzódással küszködő védő. – Mielőtt idejöttem volna, jártam a duisburgi klinikán, ahol alaposan megvizsgáltak, és megnyugtattak: hamarosan rendbe jövök.

– Szorít az idő: péntek este kilenckor pályára kellene lépnie.
– Ne is mondják… Jelenleg semmire sem vágyom jobban, minthogy játszhassak az ukránok elleni negyeddöntőben. Az orvosok azzal biztattak: van remény. Igaz, azt is hozzátették, hogy nem sok. Bánnám, persze, hogy bánnám, ha pénteken nem futballozhatnék, de így legalább a következő meccsünkre biztosan fitt lennék.

– A jövő keddi elődöntőre céloz, vagy a világbajnokságot követő első mérkőzésükre?
– Természetesen az elődöntőre.

– Kár is lejátszani a hamburgi találkozót?
– Ezt nem állítom. A közvélemény úgy tartja, mi vagyunk a párharc favoritjai, s ez talán így is van, ettől függetlenül mindnyájan tudjuk: Ukrajna nemes ellenfél lesz. Hogy Oleg Blohin csapata idáig eljutott, az tiszteletet parancsol, és mi respektáljuk is a vetélytársunkat.

– Andrij Sevcsenkót bizonyára a többieknél is jobban.
– „Sevával” éveken át futballoztunk együtt, a világ egyik legjobb támadójának tartom. Játékában szinte nincs is gyenge pont, ha nem vagy százszázalékos állapotban, esélyed sincs, hogy megfogd.

– Mit szólt ahhoz, hogy ez a remek csatár a Chelsea kedvéért szakított a Milannal?
– Elfogadom a döntését. Azzal indokolta távozását, hogy a család érdekeit tartotta szem előtt, és én maximálisan tiszteletben tartom a határozatát. Nincs más dolgom, minthogy megköszönjem neki, amit a Milanért tett.

– Az otthonról érkező, a bundabotránnyal kapcsolatos híreken mennyit rágódnak?
– Értesülünk a fejleményekről, de most ezekkel sem törődünk. Hallom, Olaszországban a csütörtökön kezdődő bírósági tárgyalás éppúgy téma, mint a világbajnoki szereplésünk, de mi itt, Németországban kizárólag az előttünk álló meccsekre koncentrálunk.

– Állítólag a szövetség vezetői azzal engedték útjukra önöket, hogy egyfelől nyerjék meg a tornát, másfelől igyekezzenek visszaállítani az olasz labdarúgás renoméját. A pályán jól állnak, de mi a helyzet az imázzsal?
– Egyre jobban festünk: minél többször győzünk, annál szimpatikusabbak vagyunk. Még három jó meccs, és mi leszünk a legaranyosabbak…

– És Németország?! És Brazília?!
– A házigazda és a címvédő is remekel… No jó, talán ez a két együttes is reménykedhet, de mi már csak erősebbek, egyre jobbak leszünk! Sőt, nagyon jók leszünk!

– Ha már a csapat erejéről van szó... Gianluca Pessotto tragédiája, hogy a legendás játékos kizuhant a Juve-székház teraszáról, milyen hatással van önökre?
– Rettenetesen megrázott minket a tragédiája. Alig akad olyan labdarúgó a keretben, aki ne játszott volna vele együtt, aki ne lett volna jóban vele. Nem túlzás, a hír hallatán sokk közeli állapotba kerültünk, ám nincs más választásunk, túl kell tennünk magunkat ezen. Az ukránokat már csak Gianluca miatt is le kell győznünk, hátha ezzel is hozzájárulunk a gyógyulásához.