Kiborult az ukrán klasszis

„Hű, itt alighanem hosszabbítás lesz” – mondta sóhajtva Mezey György a kölni stadion lelátóján az ukrán–svájci találkozó első perceiben. A FIFA mérkőzéselemző csoportjának magyar tagja, a mindössze négy európai szakember egyike jó jósnak bizonyult: tipikusan az a meccs volt a hétfő esti nyolcaddöntő, amelyen másnap estig sem rúgtak volna gólt a csapatok, ahogy mondani szokás. Az igencsak kockázatmentes, sokszor élvezhetetlen játék többször füttykoncertre késztette a semleges német nézőket, akik olykor rázendítettek egy Lukas Podolskit éltető nótára. Volt olyan szakértő, aki egyenesen olyan véleményt fogalmazott meg, mely szerint „ez a két csapat véletlenül jutott el ide, a legjobb tizenhat együttes közé…”.

Hamar kikészültek Oleg Blohin idegei

A mérkőzés közben Mezey György néhány érdekes észrevételt mindenesetre megosztott a Nemzeti Sport olvasóival. Elsősorban azt, hogy bár némileg érthető, de semmiképpen sem hasznos a csapatjáték szempontjából, hogy az ukránok kiemelkedően legnagyobb sztárja, Andrij Sevcsenko rendre indulatosan leszúrja társait, ha nem tudják őt megjátszani. Márpedig nem nagyon tudták. Egyrészt önnön képességeik, másrészt – hívta fel a figyelmet Mezey György – a svájciak szigorú, négyemberes, rombuszt formázó védőalakzata miatt, amely szinte „megfojtotta” az aranylabdást, akire nagyon vigyáztak a helvétek.

Az ukrán csapatkapitány mindenesetre nem tudott uralkodni az idegein, a meccset eldöntő tizenegyespárbajban ő volt az egyedüli hibázó együtteséből. Na ja, jó csapatkapitányként elvállalta az első rúgást, mivel az edző, Oleg Blohin semmilyen támpontot nem adott arra vonatkozóan, hogy kik rúgják a büntetőket – az ő idegei addigra már kikészültek. A lefújás után bement az öltözőbe, nem is látta a szétlövést, s amikor az ünneplésre végül újra a pályára érkezett, látni lehetett, hogy az egyik stábtag egy tablettát tuszkol a kissé tétova tekintetű Blohin szájába…

Egyéjszakás kaland Kijevből Moszkvába

Köbi Kuhn, a svájci szövetségi kapitány – aki Ludovic Magninnel együtt megkönnyezte a kiesést – ugyancsak az idegek szerepéről beszélt a meccs utáni sajtótájékoztatón, no meg a sok szép élményről és arról, hogy a 2004-es Eb és az idei vb után tapasztalt, felkészült csapatként várják majd a svájciak ellenfeleiket a két év múlva náluk (is) rendezendő Európa-bajnokságon… Ifi Eb-győzelem, felnőtt Eb- és vb-részvétel – stadionépítések után, egy évtizednyi szisztematikus munka végén…

És ha már az idegekről esett szó, ki kell emelni a meccsen is ragyogóan teljesítő Olekszandr Sovkovszkij kapust, aki két svájci tizenegyest fogott meg, valamint a csereként beálló Artem Milevszkijt, aki egészen elképesztő szemtelenséggel rúgta a tizenegyest: egy-egy elhibázott ukrán és helvét lehetőség után lazán beemelte a labdát az elvetődő kapus helyére, középre… A világ leghíresebb ilyen típusú büntetőjét a cseh Antonin Panenka rúgta az 1976-os Eb döntőjének szétlövésekor, róla is nevezték el ezt a lövésfajtát. No, Milevszkij is hasonló hidegvérrel cselekedett. Ki ez a fiú? A Dinamo Kijev huszonegy éves csatára, aki az Eb-finalista ukrán U21-es válogatott csapatkapitánya és gólgyárosa volt, s akinek a lazaságáról csak annyit, hogy az ukrán kupadöntő utáni éjjelen magángéppel egyetlen éjszakára Moszkvába repült, hogy együtt lehessen a barátnőjével, majd másnap reggel Kijevben edzésre jelentkezett, mintha mi sem történt volna…

A svájci labdarúgók nehezen emésztették meg a megemészthetetlent: úgy estek ki a világbajnokság nyolcaddöntőjében, hogy a négy, Németországban vívott találkozójukon egyetlen gólt sem kaptak. Sem a rendes játékidőben, sem a hétfői hosszabbításban.

A svájci kapus majdnem sírva fakadt

Jakob „Köbi” Kuhn szövetségi kapitány – aki a világon szinte egyedülálló módon klubedzőként sohasem tevékenykedett, s aki játékos-pályafutása befejezése után egy ideig biztosítási ügynökként kereste a kenyerét – gyanúsan párás tekintettel értékelte a történteket az interjúszobában.

A vegyes zónában megindító jelenetek zajlottak: Pascal Zuberbühler, a világbajnokságot – természetesen a tizenegyespárbajt leszámítva – kapott gól nélkül abszolváló kapus egy-két újságírónak még válaszolt, de aztán arcát kezébe temetve átrohant a „mixed zone-on”. Tranquillo Barnetta, a vb egyik nagy felfedezettje, a négy meccs alapján talán legjobb svájci futballista – aki a lécre vágta tizenegyesét – senkivel sem állt szóba, miként Alexander Frei, a meccs folyamán hatalmas kapufát rúgó center sem.

Johan Djourou, az Arsenal 19 éves, 193 centis tinióriása viszont remek angolsággal nyilatkozott.

„Sajnos meghúzódott a combom – mondta, hogy miért is kellett lecserélni. – Szörnyű volt átadni a helyemet másnak, ilyen rövid idő után, a világbajnoki nyolcaddöntőben. Kissé fáradtan mozogtunk, hiányzott az a frissesség, amely a három csoportmeccsen megvolt bennünk. Talán ez a tompaság látszott a tizenegyesrúgásoknál is. Nagyon csalódott vagyok, de tizenkilenc évesen még nem kell öngyilkosnak lennem a kiesés miatt. Főleg, hogy lassan kezdődik a Premiership idénye! Be akarok kerülni az Arsenal kezdő tizenegyébe, s ott szeretném megszilárdítani a helyem. Egészen jól hangzana egy Senderos, Djourou kettős a védelem tengelyében, nem?” ---- Emlékezetes, hogy a legendás magyar edző, Bukovi Márton cselekedett többször Blohinhoz hasonlóan, a meccs végét nem mindig bírta megvárni a kispadon. Ismert sztori, hogy Moszkvában 1956-ban, 1–0-s magyar vezetésnél az öltözőbe vonult, majd hallva a hatalmas orosz üdvrivalgást, egyenlítésre gondolt, noha a találatot les miatt nem adta meg a játékvezető. A mester később az öltözőben megdicsérte a csapatot, mondván, szép eredmény Moszkvában a döntetlen. „De Marci bácsi! Nyertünk!” – közölte a szövetségi kapitánnyal Puskás Öcsi. „Látják, az még szebb eredmény” – hangzott az egyszerű válasz… ---- Ricardo Cabanas a kölni közönség egyik kedvence volt, hiszen ő a másodosztályba az idén kiesett 1. FC Köln játékosa.

– Miért nem játszottak támadóbb szellemű futballt?
– Nem akarok a többiek nevében beszélni, de én nem voltam olyan friss, mint a csoportkörben, valahogy nem tudtam úgy harapni.

– Végül is büszkén vagy lehajtott fejjel mennek haza Svájcba?
– Egyértelmű, hogy büszkén megyünk haza, hiszen felülmúltuk a várakozást, de ha már itt lehettünk a nyolcaddöntőben, s egy verhető ellenfelet sodort az utunkba a sors, jó lett volna továbbjutni. És úgy érzem, meg is érdemeltük volna.

– Mert? Ön szerint jobbak voltak Ukrajnánál?
– Maradjunk annyiban, hogy nem voltunk rosszabbak.

– Mit visznek haza Svájcba a világbajnokságról?
– Rengeteg tapasztalatot. Minden idők legfiatalabb svájci válogatottja ez, csodálatos edzővel. Két év múlva mi rendezzük az Európa-bajnokságot, hazai közönség előtt szeretnénk valamilyen nagyon szép eredményt elérni. Most sem a tudás hiányzott, hanem a rutin, a tapasztalat. De most már az is megvan… ---- Nincs fellebbezés
Hétfőn még a FIFA fair play kódexére hivatkozva kérték volna a portugálok Deco piros lapjának megsemmisítését, ám kedden úgy döntöttek az illetékesek: mégsem nyújtanak be fellebbezést a csapat egyik legjobbjának a Hollandia elleni világbajnoki nyolcaddöntőben történt kiállítása miatt, azaz a futballista nem játszhat az Anglia elleni szombati negyeddöntőben.

A miniszter is bűnös
Johan Cruyff cikkben támadta Rita Verdonk holland bevándorlási minisztert, akinek szerinte jelentős szerepe van abban, hogy az ország válogatottja már a nyolcaddöntőben búcsúzott a tornától. A vb-ezüstérmes, háromszoros aranylabdás legenda szerint nagy hiba volt a miniszter asszony részéről, hogy megtagadta a Feyenoordban játszó Salomon Kalou honosítási kérelmét, s így Marco van Basten szövetségi kapitánynak kevés variációs lehetősége volt a tornán. „Aki látta a csapat meccseit, az szerintem nem száll szembe azon nézetemmel, hogy Kalou gyorsított honosítása nemzeti érdek lett volna” – írta Cruyff a De Telegraafban.

Közömbös Nobel-díjasok
Fikarcnyit sem érdekli a világbajnokság a Nobel-díjasok ugyancsak Németországban zajló éves találkozójának résztvevőit. Az 53 országból Lindauba érkező mintegy 500 tudós kizárólag képleteket, folyamatábrákat és levezetéseket figyel a szimpóziumnak otthont adó Inselhalle kivetítőin, amelyeken nyoma sincs a mérkőzéseknek. A „visszafogott lelkesedést” jól példázza az 1978-ban orvosi Nobel-díjat nyerő svájci Werner Arber hozzáállása, aki elmondta, amikor gól van, és a felesége felkiált örömében, akkor felpillant a jegyzeteiből, és megnézi az ismétlést.

Le Pen kritizálja a gallokat
Jean-Marie Le Pen, a szélsőjobboldali francia Nemzeti Front vezetője egy interjúban elmondta, hogy nem tud teljesen azonosulni a francia válogatottal, mert túl sok benne a színes bőrű játékos. A politikus szerint nem látni igazán a francia érzületet a csapaton. Le Pen azután, hogy bírálta Raymond Domenech szövetségi kapitányt a színes bőrű játékosok száma miatt, a csapat kapusát, Fabien Barthezt is támadta. Vele az volt a baja, hogy noha fehér, nem énekli a meccsek előtt a francia himnuszt a többiekkel.

Lemondott a szerb kapitány
Lemondott Ilija Petkovics, a csoportkört követően búcsúzó szerb-montenegrói válogatott szövetségi kapitánya, aki az argentinok elleni 0–6 után jelezte szándékát a szövetség elöljáróinak. A nemzeti együttes a kapitány mellett Szavo Milosevicset, Mladen Krsztajicsot és Predrag Djordjevicset is elvesztette, akik már korábban visszavonultak.