Jól megkevert angol pakli

Az a legfőbb téma az angoloknál, hogy Sven-Göran Eriksson mitől önti magából az újabbnál újabb ötleteket, amikor 2001-es munkába állása óta egyetlen bátor húzása sem volt. A svéd öt és fél éve irányítja a válogatottat, de első meglepő lépése az volt ezen időszak alatt, amikor Theo Walcottot nevezte a világbajnokságra, aki még egy percet sem játszott a Premiershipben, azaz híján van a tapasztalatnak. Az ifjú nem is rúgott még labdába Németországban – amikor Michael Owen megsérült a svédek ellen, és a svéd szakember lehozta a saját meglátása szerint fáradó Wayne Rooneyt, akkor is Steven Gerrardot küldte be, akinek volt már egy sárga lapja, és a legjobb esetben is csak támadó középpályásnak minősíthető.

Ezután szinte már szokványosnak mondható, hogy a svéd edző az ecuadoriak elleni nyolcaddöntőre újfent meglepetéssel készül.

Az alapkérdés az volt, hogy Michael Owen kiesésével maradjon-e a bevett 4–4–2-es felállás, vagy a védekezni láthatóan nem szerető Steven Gerrard, Frank Lampard páros támadó ambíciót kiaknázandó, módosuljon 4–5–1-re, és mögéjük jöjjön inkább egy labdaszerző ember. Amikor eldőlni látszott a kérdés, s Owen Hargreaves is készülődött az újabb középpályás-bevetésre, Sven-Göran Eriksson átvariálta a fenti konstrukciót. A fedezetsor mögött ugyanis feltehetőleg Michael Carrick játszik majd, aki ugyan zseniális szezont produkált a Tottenhammel – a Manchester United vinné is –, azonban csupán öt (a fehéroroszok elleni B-meccsel együtt hat) válogatottsága van, abból is három csereként, és az első két alkalom között majdnem négy év telt el. Kimaradt a három csoportmeccs is, úgyhogy Michael Carrick a nyolcaddöntőben debütál. Ugyanakkor Owen Hargreaves sem marad munka nélkül: hogy semmi se haladjon a megszokott kerékvágásban, a kapitány a vádlijával bajlódó Gary Neville-t több mint elfogadhatóan helyettesítő Jamie Carraghert kiemelte a csapatból, így a kanadai gyökerű légiós lesz a jobbhátvéd.

A kezdőcsapat névsorán kívül van egyéb bizonytalanság is a stuttgarti mérkőzés kapcsán: angol szempontból maga az ecuadori alakulat. Egy 1970-es 2–0-s győzelem jelenti a közös múltat, ami nem sok hasznosítható információval szolgál a mára vonatkozóan. A BBC dél-amerikai szakértője ellenben részletes írást állított össze a két fél csoportmecscseinek tapasztalatából, azt szűrve le belőlük, hogy sok veszély leselkedik az angolokra.
Sven-Göran Eriksson is így érzi: elmondta, hogy játékosai rendszeresen gyakorolják a tizenegyesrúgásokat.

----