Dagi, vagy nem dagi?

Miközben a brazil válogatott tagjai gőzerővel készülnek a Ghána elleni nyolcaddöntőre, az ország elnökét, Luiz Inácio Lula da Silvát még mindig az utóbbi idők legfontosabb kérdése izgatja, ez pedig nem más, mint Ronaldo testsúlya. Az elmúlt napok sajtóinformációitól kissé megzavart államfő a meccs utáni videokonferencián nyíltan rá is kérdezett a dologra a beszélgetésbe Németországból bekapcsolódó brazil stábnál: „Most akkor kövér Ronaldo, vagy nem kövér?”

A kínos kérdés megválaszolását maga a szövetségi kapitány, Carlos Alberto Parreira vállalta magára.

„Ronaldo nagyon jó erőben van, bár azt el kell ismernem, hogy a testfelépítése megváltozott, már nem az a vékony fiú, aki volt tizenkét évvel ezelőtt...” – mondta a szövetségi kapitány.

A diplomatikus riposzt az elnököt lehet, hogy megnyugtatja, de a brazil sajtót aligha: a sztár kilóin ironizáló napilapok közül a GloboEsporte például úgy kommentálta a csatár fogyását, hogy Ronaldo a szupernehézsúlyból immár átlépett a szimpla nehézsúlyú kategóriába. Egy másik orgánumban pedig az utolsó csoportmeccsen két gólt szerző támadó teljesítményét a következő címmel értékelték: „Ronaldo felzabálta Japánt!”

Magát az érintettet meglehetősen hidegen hagyják a bírálatok, és a jelek szerint a média szurkálódása cseppet sem vette el az önbizalmát.

„Nagyon örülök, hogy ekkorát fejlődtem a világbajnokság eddigi két hete alatt. Ha azt kérdezik tőlem, mi a titka a formajavulásomnak, akkor mindig csak egy szót mondhatok: türelem. Nem idegeskedtem, végig megőriztem nyugalmamat, még a legnehezebb pillanatokban is – fejtegette Ronaldo annak apropóján, hogy két gólt is szerzett Japán ellen. – Tisztában vagyok fizikai képességeimmel, tudásommal és korlátaimmal is, azonban negyvenöt nap kihagyás után számítottam arra, hogy szenvednem kell egy kicsit.”

A kritikus hangok mellett természetesen a dicsérő vélemények is egyre gyakrabban hallhatók, főleg azután, hogy a válogatott a harmadik meccsén a kötelező győzelmi feladat teljesítése mellett helyenként megcsillogtatta nagyszerű technikai képességeit is.

Az otthonról üzenő brazil elnök sem rejtette véka alá elégedettségét, de a gratuláló szavak után aggodalmának is hangot adott. A politikus ugyanis félti a fiúkat, nehogy bepöccenjenek az ellenfelek kemény belépőitől.

„Arra kértem a válogatott tagjait, hogy akkor se veszítsék el a fejüket, ha az ellenfél kiprovokálja a durvaságokat” – foglalta össze mondandóját a politikus, aki azt is elárulta, hogy biztosította a csapatot az ország támogatásáról, és arról, hogy személy szerint ő nem hagyja ki a selecao egyetlen hátralevő összecsapását sem, minden meccset az élő közvetítés során néz meg.

Azt nem tudni, vajon a játékosok jobban játszanak-e, ha tudják, hogy az elnöki szempár figyeli minden mozdulatukat, mindenesetre az edzőtáborban semmi jelét sem látni annak, hogy nyomasztó teherként jelentkezne a tét és a rájuk irányuló figyelem növekedése. A königsteini mindennapok továbbra is vidám és bizakodó hangulatban telnek, a futballisták viccelődnek, ugratják egymást és az újságírókat, egyszóval jól érzik magukat.

A játékosabb kedvű futballisták egy része az örökös versengéseknek köszönhetően már két héttel a németországi torna vége előtt bajnoknak mondhatja magát: Robinho videojáték-versenyben verte oda-vissza csapattársait, Juninho Pernambucano pedig pingpongból adott leckét kollégáinak. Mindeközben Ronaldinhónak is fontos dolga akadt: egyéni szponzorának, egy brazil szambatársulatnak segített készülő lemezük felvételében. A világbajnoki címvédők egyébként igazán nem panaszkodhatnak arra, hogy a kutya sem érdekli őket, hiszen a Frankfurt melletti, négyezer lakosú településen naponta átlagosan húszezer futballrajongó fordul meg azóta, amióta Ronaldóék odaköltöztek.