Új afrikai csodacsapat: Ghána

Futball-lázban ég Ghána. Már az is óriási diadalnak számított, hogy a válogatott résztvevője lehet a 32-es döntőnek, ám csütörtöktől már nem csupán epizódszereplőként emlegették Richard Kingstonékat. Habár kiváló futballisták alkotják a csapatot, mégsem csak a játéktudásban bíztak: a csapat rendkívül vallásos. John Mensah, a francia Rennes-ben légióskodó védő olyannyira féli Istent, hogy elhatározta, profi pályafutásának végeztével papnak áll, és hirdeti az igét.

Nos, a 22. percben jött is az „égi áldás”, igaz, nem csupán a fohász segítsége kellett a ghánai vezetéshez, hanem a Manchester Cityben légióskodó Claudio Reyna hatalmas hibája is.

A ghánaiak a vezetésük tudatában megpróbálták lassítani a játékot, s hogy a gyors amerikaiak ne rohanjanak át a középpályán, Radomir Dujkovics az 59. percben átszervezte csapatát. Az első félidőben alkalmazott 4–1–3–2-es hadrendről áttért a 4–1–4–1-re, a középpályára vonva össze az erőket.

Bruce Arena sem várt sokáig az ellencsapással: Brian McBride mellé még két csatárt rendelt, fitytyet hányva a ghánai taktikára. Ettől kezdve kockáztatott az amerikai válogatott, s bár Edward Lewisék jól is játszottak, a ghánai védelmet nem tudták feltörni. Az amerikaiak futballtudománya csupán a tizenhatosig volt hatékony, hiányzott a játékosokból a váratlan húzás, a kreativitás, s bár a statikus centerjátékot produkáló Brian McBride a 66. percben a kapufára fejelte a labdát, ezenkívül nem volt helyzetük, csak mezőnyfölényben játszottak, ám ezzel együtt sem sikerült az egyenlítés.

Ghána egyetlen afrikai csapatként bejutott a nyolcaddöntőbe, míg az amerikaiak már csak visszaintegethetnek Németországnak, vár rájuk egy hosszú repülőút, indulhatnak haza.

---- P ---- &