A pufi brazil két gólt szerzett

Első ránézésre Carlos Alberto Parreira megkeverte a kártyáit, hiszen olyan játékosokat is beállított a csapatba, akik eddig kevésszer jutottak szóhoz, nyilván pihentetni akarta néhány kulcsjátékosát. Csakhogy ha alaposan szemügyre vettük a neveket, azért botorság lett volna tartalékosnak nevezni ezt a brazil válogatottat, hiszen csillagok pótoltak csillagokat, azaz a brazil kapitány egyáltalán nem könnyítette meg a japánok dolgát. Zico, Japán brazil szövetségi kapitánya nagyon alaposan szervezte meg csapatát erre a találkozóra. Mindenki visszahúzódott a tizenhatos elé, szemlátomást arra törekedtek, hogy ne jusson terület a braziloknak cselezésre, gyors, rövid passzos játékra, és valóban, ezek a próbálkozások többnyire el is haltak a japán védelem dzsungelében.

Persze, ez csupán a lecke első fele volt, hiszen Zico együttesének a gól megúszása még kevés volt az üdvösséghez, meg kellett próbálnia gólokat lőni, ha tovább akart jutni. A félidő derekához érve viszont kizárólag Kavagucsi Josikacu kapusnak köszönhették a japánok, hogy nem kerültek többgólos hátrányba. A brazilok a sok passzal fárasztották is ellenfelüket, és amikor ritmust váltottak, veszélyessé váltak, és mert nemigen jutottak át a védelmen, távoli lövéssel is próbálkoztak, ám a kapuson nem tudtak kifogni. Változatos, jó játékkal teltek a percek, a neveket nézve meglepetésként, de a látottak alapján nem meghökkentő módon szép ellentámadás végén Japán szerzett vezetést, és bár a játékrész utolsó pillanatáig irányította is a játékot, Ronaldo váratlanul kiegyenlített.

A szünetet követően is mindkét fél gólra törően játszott, nem fukarkodtak látványosabb megoldásokban sem, és a brazilok erőfeszítései jártak több szerencsével. Igen, szerencsével is, hiszen az addig remeklő Kavagucsi lepkézett Juninho lövésénél, és ekkor már végképp eldőlt, hogy Japán még csodával sem érhet el továbbjutást érő eredményt. Alighanem ez táplálta a felszabadultságát, hiszen nem volt már miért izgulnia, ezért aztán bátran támadott, próbált gól szerezni, egyenlíteni. Ez azonban a brazilok malmára hajtotta a vizet, hiszen az első félidővel ellentétben már nem egy kiválóan megszervezett védelem állt velük szemben, hanem egy lazább, több területet adó védősort kellett átjátszaniuk, és ez nekik testhezálló feladat volt. Bizonyította ezt a harmadik góljuk is, amely egy mintaszerű ellentámadás végén született, és ezt követően is kialakítottak még néhány helyzetet, és így Kavagucsinak lehetősége adódott javítania korábbi hibáját.

Egyre inkább kezdett bemutató jelleget ölteni a mérkőzés. A játékvezető el is mehetett volna valamelyik dortmundi bárba sörözni, a játékosok nagyon vigyáztak egymásra nélküle is, ezért aztán passzolgathattak, cselezgethettek nyugodtan, senki sem bántotta őket. A végén Ronaldo megrúgta második gólját is, jelezve, hogy korántsem kell őt leírni. Mi több, ezzel a találattal beállította Gerd Müller csúcsát, a brazil zseni 14 találatával társbérletben immár minden idők legeredményesebb vb-góllövője. ---- P ---- &