Kifocizták magukból a dühöt

Mindkét csapatban akadtak hiányzók: a szerbeknél az argentinok ellen piros lapot kapó Mateja Kezsman (őt már haza is küldték Németországból, így ezt a mecscset maximum a tévén keresztül követhette figyelemmel, ha érdekelte egyáltalán...) volt a legnagyobb név, a másik oldalon pedig Didier Drogba nem játszott sárga lapok miatt.

Elefántcsontpart kezdett határozottabban, és már az első perctől megpróbálta beszorítani, letámadni ellenfelét. Az afrikaiak többet birtokolták a labdát, és keresték a fogást a szerb csapaton, aztán mégis a kék-fehérek találtak rést az afrikai védelmen, és a Mateja Kezsmant helyettesítő Nikola Zsigics mintaszerűen használta ki legelső ziccerét, és máris vezettek az eddig jobbára csak lesajnált szerbek. A derűre azonban jött a ború, és negyedórányi játék után egy súlyos sérülés, amely kényszerű cserét vont maga után (Mladen Krsztajics helyett Albert Nadj állt be).

Az elefántcsontpartiak nem törtek össze a bekapott gól után, megpróbálták folytatni azt a játékot, amelyet elterveztek, és az elején meg is valósítottak. Pechükre azonban rögtön azután, hogy kihagytak egy hatalmas egyenlítési lehetőséget, újabb előreívelt labda, valamint újabb védelmi megingás következtében máris kétgólosra nőtt a hátrányuk. Leírni azonban azért nem lehetett Henri Michel gárdáját ebben a pillanatban, mert mind az argentinok, mind pedig a hollandok ellen hasonlóképpen kezdtek, gyorsan összeszedtek két gólt, aztán futottak az eredmény után. A szépítés mindkét korábbi meccsükön sikerült, a kérdés csak az volt, ezúttal mire mennek úgy, hogy nincs a pályán a vezérük, Didier Drogba.

Nos, ezúttal is hatalmas mentális erőről tettek tanúbizonyságot a narancssárga mezesek, hiszen továbbra is veszélyesen futballoztak.

A fordulás után az következett, amire többé-kevésbé számítani lehetett: továbbra is az emberelőnybe kerülő afrikaiak irányították a mérkőzést. A szerbek kontrákra rendezkedtek be (de erre alig volt lehetőségük a második félidőben), Elefántcsontpart pedig mindent megtett az egyenlítésért.

A játék szinte a teljes második félidőre áthelyeződött az európai együttes térfelére, amely egyébként becsülettel küzdött, őrizte a vezetését, legalábbis ameddig bírta. Merthogy sokáig nem bírhatja, azt érezni lehetett. A szerbek gondjai csak szaporodtak, mivel a töretlen lelkesedéssel (vagy inkább elkeseredett dühvel) futballozó „elefántok” nem akartak megelégedni a döntetlennel. Az afrikaiak a győzelemig hajtottak, de ahogyan a szerbeknek, nekik is fájó emlék marad ez a torna… ---- A ---- A