<font color="black">Elhunyt Z. Vincze György</font>

Nála kevés precízebb ember dolgozott a Népsportnál. Mert neki mindig is Népsport, utóbb a Nemzeti Sport maradt az újság, amelyet szívvel-lélekkel-alázattal szolgált. Némi túlzással élve ez volt az élete: már kora reggel ott volt a szerkesztőségben, s előbb az olvasók leveleit nézte át az első betűtől az utolsóig, hogy aztán cikket írjon mondjuk az ökölvívásról vagy örök szerelméről, a búvárkodásról. De nem ragadt le az írásnál, nagy elhivatottsággal oktatta-nevelte a zöldfülű tanoncokat, a gyakornokokat, elmagyarázva nekik gyönyörű anyanyelvünk finomságait, óva intve őket a pongyola, pontatlan, nyegle fogalmazástól. Sokan nőttek fel a keze alatt, ellesve tőle az újságírószakma iránti alázatot. Ritkán írt vezércikkeket, a futballba csak elvétve szólt bele, mégis Népsport-olvasók ezrei ismerték a nevét, hiszen hallatlanul népszerű volt a „Feladó az olvasó” című rovata, amelyet nagy-nagy lelkesedéssel és hozzáértéssel gondozott. Évek óta nem járt a szerkesztőségben, csak a hírek jöttek felőle, hogy beteg. A gyötrelmes időszak alatt született könyve mintha azt sugallta volna, Gyuri olyan erős, hogy még a gyilkos kórt is legyőzte. A meccset ugyan megnyerte, de a hosszabbítást már nem bírta. A fiatalok már csak az archívumban találkozhatnak a nevével, az idősebbek pedig a szívükben őrzik emlékét.