Ezer euró egyetlen belépőért

Túlzás lenne azt állítani, hogy események kellős közepén lettem volna, hiszen a párizsi repülőtér melletti szállodában töltöttem el a találkozó előtti órákat, ott készültem a közvetítésre. Az viszont tény, hogy amikor a stadionban a minden Bajnokok Ligája-mérkőzés előtt megtartott televíziós értekezletre megérkeztem, már látható volt: négy órával a kezdő sípszó előtt óriási a forgalmi dugó a francia fővárosban. A stadion környékén rengeteg ember feküdt a földön, gyakorlatilag minden másodiknál kartonpapír hirdette a szándékot: „I need a ticket!” – azaz jegyre van szükségem, belépőt vennék. És ezért a bizonyos belépőért sokan tényleg mindenre, de legalábbis sokra képesek lennének. Az én televíziós akkreditációs kártyámért valaki ezer eurót ajánlott. Tréfából eszembe jutott, mintegy kétszázhatvanezer forintért lehetne másfél órán át hanghiba, de természetesen ez csak vicc, a hivatástudat legyőzte az üzleti szellemet – arról nem beszélve, hogy a meccset én is meg akartam nézni…

A találkozó előtti napon, mint minden tétmérkőzésen, a csapatoknak lehetőségük van a mérkőzés helyszínén edzeni. Nos, a szokással ellentétben az Arsenal nem élt ezzel az ajánlattal, kedden Párizsban csak a Barcelona gyakorolt. Az angol csapat még a Real Madrid elleni nyolcaddöntőt megelőzően találta ki, hogy a meccs előtti napon Londonban, a saját edzőközpontjában edz, majd elutazik az ellenfélhez, és ott csak másnap este játszik. Ez akkor bejött, és ezzel a szokással az „ágyúsok” azóta sem szakítottak. A sajtótájékoztatóra azért eljöttek a klub képviselői, de ez a kötelező szertartás, UEFA-előírás: Arséne Wenger vezetőedző mellett Gilberto Silva és Fredrik Ljungberg válaszolt az újságírók kérdéseire.

A játékosok nem fáradtak el, a félórás összejövetel harminc kérdéséből kettőt-kettőt kaptak ők, huszonhatot Arséne Wenger, aki angolul és franciául válaszolgatott, a spanyol kollégáknak tolmácsgép segítette a munkájukat. Az angolokat, pontosabban a francia trénert, a brazil és a svéd futballistát az interjúszobában Frank Rijkaard, Víctor Valdés és Carles Puyol követte. A katalánok edzésén a legfontosabb információ az lehetett – természetesen ez a meccs előtt volt igaz –, hogy a hetek óta sérült Lionel Messi végigdolgozta a másfél órát, ugyanazokat a gyakorlatokat végezte el, mint a többiek, az egymás elleni játékban sem kímélte magát. Bemelegítés, cicázás, némi játék, kocogás volt a program, és amíg Frank Rijkaardot még időn túl is faggatták a sajtó képviselői, addig Henk ten Cate vezetésével mozogtak a Barcelona futballistái.

A végén az egyik kapura Ronaldinho rúgott szabadrúgást, harmincnál semmiképp sem kevesebbet, és meglehetősen sokszor csattant a labda a kapufán, a másik oldalon Víctor Valdés kapuja elé érkeztek a beadások.

A találkozót megelőző órákban, kissé szokatlan módon, az egyik partjelző, vagyis asszisztens került főszerepbe: a norvég Ole Hermann Borganról olyan képek jelentek meg hazájában, amely fotókon Barcelona-mezben látható, és az UEFA gyorsan le is cserélte őt, így szerdán Arild Sundet repült Párizsba – lengetni.

A megbeszélésen elhangzott: minden addiginál nagyobb felhajtás övezte ezt a döntőt. Kétszáz országban élőben közvetítették a mérkőzést, csak televíziós akkreditációból rekordmennyiséget, 1450 darabot osztottak szét, az írott sajtót 730 kolléga képviselte, így a rendezőknek nem kis fejtörtést okozott a sajtóhelyek kialakítása – de megoldották.

Hat óra körül már gyülekezett a nép a stadion környékén, mezben, sálban érkezett szinte mindenki, hogy aztán a látványos show-műsor után elkezdődjék a nagy meccse.