Horváth Viktor sikertavasza

– Hogy érzi magát újdonsült apaként?
– Roland április huszonegyedikén-én jött a világra, apás szülés volt, próbáltam segíteni, ahogy tudtam. Kézszorongatás, közös fújtatás az édesanyjával, ami ilyenkor lenni szokott – emlékezik vissza a székesfehérvári apuka. – Roland kicsit nehezen lendül bele az alvásba, de utána nincs vele gond az éjszaka, így én is tudok regenerálódni a másnapi edzések előtt. Az igaz, hogy az otthoni ranglistán már csak második vagyok, amikor esténként hazaérek, ki kell várnom a soromat, a csöppségé az elsőbbség minden pályán – mosolyog Horváth, aki a hét végi T-Mobile öttusa Világkupa-versenyen is tartotta a második helyet.

– Hiába versenyzett vasárnap kiegyensúlyozottan, az aranyéremre nem volt esélye...
– Azt bizony a litván Krungolcas érdemelte ki, a vívás után már tudni lehetett, hogy ha valami lószagú meglepetés nem jön közbe, ő fog nyerni. Én a második hellyel és a teljesítményemmel is elégedett lehetek. A lövészetem átlagos volt, jó alapot adott a további számokra. A vívásban az ellenfelek mellett néha meg kellett küzdenem önmagammal is, az önbizalmam nem volt mindig elegendő. Az utolsó harmadra belelendültem, ennek volt köszönhető a negyedik hely, amely megnyitotta az utat a dobogó felé.

– Kasza Róberttel vívott egy csapatban, a fiatal versenyző harsányan biztatta önt is. Ez jó volt, vagy inkább zavaró?
– Érdekes volt az a hatalmas energia, amely a páston és az aszszók között kitört belőle.

– Az úszásról mit tud elmondani?
– A többiekhez hasonlóan én is kezdődő fáradtsággal ugrottam a medencébe, az utolsó hossz alatt már inkább birkóztam, mint úsztam, de az idő megfelelő lett. Korrekt lovaspályát kaptunk, és Palermo nevű négylábú versenytársam jól viselkedett, meghálálta, hogy nem bántottam az érzékeny száját, és kevés pálcázással semlegesíteni tudtam a lustaságra való hajlamát is. A záró számot abban a tudatban vártam, hogy nem forog veszélyben a második helyem. Ennek örültem is, mert nem igazán éreztem jól magam a futás közben.

– Többször említette a fáradtságot. Nem pihentek rá a viadalra?
– A budapesti versenyt ,,menetből” teljesítettük, az edzésprogram a júliusi Eb-re épül, most vagyunk a munka legnehezebb részénél, de már jön a felkészülés utolsó szakasza, kezdünk majd magunkhoz térni. Az Eb előtt önbizalom-növelő eredményeket értem el, hiszen megnyertem a mexikói Vk-viadalt és a párizsi versenyt, most pedig második lettem. A technikai számokkal jól állok, úszásban és futásban szeretnék még javulni. Remélem, ebben a lábaim is partnerek lesznek, az elmúlt években két vádlisérülésem is volt, és sok masszírozás kell ahhoz, hogy bírja a kemény munkát, márpedig még jó néhány esztendőn át ez a sors vár rá.