Torghelle Sándor ugyan továbbra sem tudja, hogy a júliusban kezdődő felkészülést a Panathinaikosznál vagy a Crystal Palace-nál kezdi-e meg, a Görögországból származó infomációnk szerint egyre kevesebb az esély, hogy a magyar csatár Athénban marad.
Az Athénban nem marasztalt Torghelle Sándor most hazafelé kocog
Az Athénban nem marasztalt Torghelle Sándor most hazafelé kocog
Torghelle Sándort időközben megkereste az elmúlt évi norvég bajnok, a magyar csatár azonban visszautasította a Valerenga ajánlatát.
– Néhány nappal ezelőtt azt mondta, egyelőre nem tudja, hogy megy-e vagy marad. Változott azóta valami? – Különösebb konkrétummal nem szolgálhatok – mondta a szerda délutáni edzést követően Torghelle Sándor. – A mai edzésen is küzdöttem-hajtottam, ám ettől még azt gondolom, ugyanolyan kevés az esélyem, hogy a hét végi, utolsó bajnokinkon pályára lépjek. Hogy hoszszabb távon mi lesz, azt inkább ne is kérdezze!
– Mondtak önnek valamit a görög klub vezetői? – Néhány nappal ezelőtt itt járt a menedzserem, akinek elmondták, hogy szeretnének megtartani, és ezért jelentős összeget is hajlandóak áldozni. A két klub azonban még nem egyezett meg a vételáramban, ha pedig ez belátható időn belül nem történik meg, akkor nincs más választásom: júliusban a Crystal Palace edzésén kell jelentkeznem.
– Görögországból úgy tudjuk, egyre kevesebb az esélye, hogy a Panathinaikosznál maradjon... – Akkor minden bizonnyal így is van. Mindenesetre nekem a Panathinaikosznál nem ezt mondták. Ezek szerint vagy nekem hazudnak vagy önöknek.
– Az igaz, hogy Norvégiából is keresték? – Az igen. A Valerenga szeretett volna Norvégiába csábítani, és még ha egy komoly együttesről is van szó, amely tavaly bajnokságot nyert, visszautasítottam az ajánlatukat.
– Ha nem titok, árulja el, hogy miért? – Egészen egyszerű a magyarázat: a Valerenga vezetői mindössze két hónapra szerettek volna szerződtetni, ennyi időre pedig nem láttam értelmét a váltásnak. Norvégiában áprilisban kezdődött el a bajnokság, a klub pedig mindössze fél szezonra ajánlott szerződést. Ezt nem fogadhattam el. Na nem azért, mert számomra derogálna a norvég bajnokságban futballozni, hanem mert ilyen rövid időre egyszerűen nem láttam értelmét klubot és országot váltani.
– Más kluboktól is érdeklődtek ön iránt? – Erről most nem szeretnék beszélni.
– Na és mikor jön haza Magyarországra? – Nem csap be, tudom, miért kérdezi. De ne aggódjon, ez nem titok. Bozsik Péter már keresett telefonon, vázolta az elképzeléseit, és biztosított róla, hogy a nemzeti csapat első öszszetartásán nekem is ott van a helyem. Hogy utána mi lesz, az már csak rajtam múlik. Mindenesetre remélem, hogy hamarosan rendeződik a helyzetem, és kiderül, hol folytatom a pályafutásomat.