Az itthon is sokat futó középpályás

Némiképp érthető is, hogy elmaradt az össznépi banzáj: a „Wolves” azzal a szándékkal vágott neki a 2005–2006-os szezonnak, hogy régi nagy híréhez méltóan szerepel majd (a három bajnoki cím, valamint a négy FA-kupa-diadal azért kötelez) az angol második vonalban, azaz kiharcolja a feljutást.„A télen csatlakoztam a Wolverhampton keretéhez, addigra annyiban módosult a cél, hogy elég, ha a rájátszást érő hatodik helyre odaér a csapat. Rettentően sajnálom, hogy végül erről is lecsúsztunk – kesergett az együttes magyar középpályása, Rósa Dénes. – Ami rajtam múlott, azt megtettem, szerintem nem sikerült rosszul az elmúlt fél évem. De hadd legyek telhetetlen: ha sérülés miatt nem kell hat hetet kihagynom, talán még jobban sikerült volna.”

A másfél hónapos kényszerszünet minden bizonnyal örök tanulsággal szolgál a futballista számára: még az ősszel, a Ferencvárosban „szedett össze” egy lágyéksérülést, amit aztán nem pihent ki, mivel mindenáron játszani akart – naná, hogy az állapota csak rosszabbodott, a végén már a hasfalával is küszködött, így lett a néhány napból hat hét. Összesen tizenöt alkalommal viselte a Wanderers dresszét, két gólt szerzett, kétszer pedig a meccs emberének választották. Másodjára éppen a Championship utolsó körében, amikor Glenn Hoddle gárdája a Norwich City otthonából tért haza három ponttal; a 2–1-es győzelemből Rósa Dénes egy találattal, illetve egy gólpasszal vette ki a részét. Nyilvánvaló, mind a klub, mind pedig a labdarúgó reménykedik a hasonló folytatásban.

„Glenn Hoddle nagy névnek számít Angliában, amit ő mond, azt illik elfogadni. Nos, ő kijelentette, mindenképpen azt szeretné, hogy maradjak – vázolta a biztosnak tűnő jövőt az immár itthon vakációzó fedezet. – A szerződésem további két évig érvényes, ez is a költözés ellen szól. Bizonytalansági tényezőként viszont ott van, hogy az elmaradt feljutás miatt költségcsökkentés várható, ezért jó néhány játékosnak új feltételeket kínálnak. Ha rajtam múlik, maradok, de már értesítettek, hogy két csapat érdeklődik irántam. Neveket, ahogy az ilyenkor szokás, nem árulhatok el, ám annyi publikus, hogy sem országot, sem osztályt nem váltanék.”

Ideiglenes sportágcseréről ugyanakkor beszámolhatunk: a péntek óta itthon tartózkodó Rósa Dénes vasárnap – hegyek és völgyek között – letudta a félmaratonit (ennyit a fentebb említett vakációról…).

„Remek érzés, hogy teljesítettem, de minek tagadjam, megviselt az erőpróba, az elmúlt egy-két nap nem is csináltam mást, csak pihentem – magyarázta az amúgy sokat futó futballista. – A lazításból azonban ennyi elég volt, már jelentkeztem is a Fradinál edzésre. Nagyon rendesek voltak a vezetők: noha azt kértem, hadd mozogjak a juniorokkal, szóltak, hogy ne hülyéskedjek már, régi társaim, a felnőttek között a helyem. S hogy miért nem dőlök hátra, és várom, miként alakul a sorsom? Azért, mert bízom benne, hogy meghívót kapok a válogatottba. Eddig még nem kerestek, ám én készülök…”