Víz nélkül jött hideg zuhany

Persze, a továbbjutásról döntő mérkőzés előtt mindez már cseppet sem izgatta a mieinket, a hétfői nap – csakúgy, mint az azt megelőző hétvége – minden egyes pillanata azzal telt el, hogy a srácok a lehető legjobban felkészüljenek a spanyolok elleni ütközetre.

Ha volt rá lehetőség, a mieink a számítógépes teremben ütötték el az időt. A legtöbben az olasz vagy az angol bajnokság hét végi történéseiről készült beszámolókat keresték, de a népszerű társkereső oldalra és az élő beszélgetést biztosító website-ra is többen klikkeltek.

„Teljesen ismeretlen emberek köszöntenek ismerősükként – mondta a hirtelen jött népszerűségről Szekeres Adrián. – Mások, akik ezen az oldalon regisztrálták magukat, és látják, hogy a csapat több játékosa is itt van, levelet küldtek mindannyiunknak. Azt írták, hogy nagyon szurkolnak nekünk, meg hogy tegyünk meg mindent a spanyolok ellen, közölve, hogy kijönnek szurkolni nekünk, ha továbbjutunk. Azért ez jó érzés. Meg az is, hogy a városban magyarul szólítottak meg bennünket a címeres póló láttán. Mindenki mondja, hogy szorít értünk, és ez tényleg szokatlan, de kellemes érzés.”

Visszatérve a napi programra: az ebéd után és a délután három órára kiírt indulás előtt az egyik televíziós csatorna az 1986-os világbajnoki döntő felvételét ismételte, és aki látta Jorge Valdano gólját, vagy Rudi Völler egyenlítését, tisztán emlékezhet a jelenetekre, s nem is tűnik olyan nagyon távolinak a húsz évvel ezelőtti finálé. Csak ebben a társaságban furcsa nézni, hogy bár Lengyel Dániel, Gál András meg a többiek jól ismerik a felvételeket, és szinte már kész, felnőtt férfiak, futballisták, három évvel az argentinok 3–2-es diadalát hozó mexikóvárosi 90 percet követően születtek.

Megy az idő…

De jön-e a víz?

Délelőtt ugyanis néhány óráig megszűnt a vízellátás a szállodában. A hotel előtt már napok óta fúrnak, faragnak, utat bontanak, és meglehet, nem emiatt, de hétfőn délelőtt a csapok megnyitása után a víz zubogása helyett rekedtes, nyöszörgő hangok hallatszottak, és nem túl kellemes, ha egy szimpla kézmosás is lehetetlenné válik. Szerencsére helyreállt a szolgáltatás, így legalább a kapusok tudtak zuhanyozni. Hagyomány ugyanis, hogy a mérkőzés napján a két kapus, Balikó Milán és Gulácsi Péter Lippai József kapusedző vezetésével bő háromnegyed órás tréningen vesz részt.

„A szokásos gyakorlatokat végeztük el – mondta Balikó Milán. – Ahogy mi mondjuk, ébresztő jellegű, felpörgető tréning ez, gyorsaságfejlesztő gyakorlatokkal. Vetődés, kapura lövés, néhány kirúgás – ennyi. Kellemesen megizzadunk ebéd előtt.”

A csapat délután buszra ült, elindult Ettelbrück, a találkozó helyszíne felé.

Az indulás előtt a gárda összefutott a másik csoportmeccsre készülő orosz válogatottal. A srácok szó nélkül végigmérték egymást, és látni lehetett a tekinteken, mindenki tudja: e két csapat közül – vélhetően, a papírforma szerint a már szinte továbbjutó Spanyolország mellett – csak az egyik térhet vissza úgy a hotelbe, hogy versenyben van még.

A másik hazautazik.

Fájdalom, a magyar. ---- A-csoport
SPANYOLORSZÁG - MAGYARORSZÁG 2–0 (1–0)
Ettelbrück, 200 néző. Vezette: Thomas Einwalle (osztrák), asszistensek: Misev Dobrianov (bolgár), Dag Nebben (norvég)
SPANYOLORSZÁG: Andrés Asenjo – Garcia Calzada (Castellano, 71.), Soria, Savall, Ortiz (Alcala, 77.) – Azpilicueta, Baena, Camacho, Vergara (Krkic, a szünetben) – Ramos Martinez, Niguez. Szövetségi edző: Juan Santisteban
MAGYARORSZÁG: Balikó – Szekeres, Lengyel, Debreceni, Présinger – Busai, Gál (Tóth P., 47.) – Dudás, Koman, Szabó L. – Németh K. Szövetségi edző: Both József
Gólszerző: Ramos Martinez a 18., Krkic (11-esből) a 76. percben
Sárga lap: Debreceni (buktatta Azpilicuetát) a 44., Camacho (megrúgta Komant) a 68., Soria (kakaskodásért) a 69. percben
Kiállítva: Lengyel a 69. percben

Óriási eső ömlött a pályára Ettelbrückben, azaz csúszós, nehéz talajra kellett felkészülniük a csapatoknak. A mieink a szokottnak mondható hadrendben és összeállításban léptek pályára, és Juan Santisteban sem taktikázott: a sárga lapos játékosait (Niguez Esclapez és Rubén Ramos Martinez volt veszélyben) is a kezdőbe jelölte, nem érdekelte, hogy az esetleges újabb figyelmeztetéssel két alapembere is hiányozhat az elődöntőből.

Higgadtan passzolgattak a spanyolok, de néhány perc múlva megnyugodtak a mieink, és egyre többet birtokolták a labdát. A 10. perc hozta meg az első helyzetet: Dudás Ádám végzett el szabadrúgást balról, remekül csavart jobbal középre, az érkező Debreceni András öt méterről tiszta helyzetből föléfejelt. Aztán Cesar Azpilicueta beadása egyedül találta Rubén Ramos Martinezt, és a spanyol csatár 10 méterről a jobb felső sarokba fejelt.

A gól megzavarta a mieinket, a technikás spanyolok pedig teljesen megnyugodtak, és már látszott, hogy az elöl egyedül harcoló Németh Krisztián – három védővel a nyakán – aligha kerül könnyen helyzetbe. A 26. percben Andrés Asenjo kapus majdnem a hálóba ejtette a labdát Koman Vladimir szögletét követően. Elmaradt korábbi teljesítményétől az első félórában a magyar csapat, meglehet, a nagy tét nyomta a fiatalokat, igaz, a 33. percben megvillantak: Németh Krisztián indításával Dudás Ádám lépett ki a jobbösszekötő helyén, de ellőtte a labdát a kapu előtt. Érződött, hogy a támadójáték látványos javulása nélkül nem sok esély marad a fordításra.

A félidő hajrájában Németh Krisztián finom csel után lőtt, de Andrés Asenjo hárítani tudott.

A szünetben beállt a Barcelona játékosa, az új Messinek becézett Bojan Krkic, aki Szerbiából származik, kisgyermeként került Spanyolországba, és két évvel ezelőtt a népligeti Christmas-kupán, a Ferencváros által rendezett tornán már megismerhettük a képességeit.

Mi továbbra is egy csatárral próbáltunk eredményt elérni, de eleinte képtelenek voltunk teret nyerni. Görcsösen akartak a mieink a teljesen laza ellenféllel szemben. Az előreívelt labdát könnyedén hárították a spanyolok, akik ügyesen futballoztak, különösen Niguez Esclapez elegáns játékát volt érdemes figyelni. Az 58. percben Szabó László beadása után Németh Krisztián fejelt volna, de nem találta el rendesen a labdát. Sajnos, a magyar csapat nem hitt szenvedélyesen a fordításban, a mindent elsöprő akarat hiányzott a fiúkból. Igaz, az utánpótlás Eb-k legeredményesebb csapata, a most is erős spanyol válogatott volt az ellenfél, így nem volt túlságosan meglepő, hogy nem tudtuk többet birtokolni a labdát.

A 64. percben Németh Krisztián sarkalása után Koman Vladimir indította Dudás Ádámot, de a győri szélső éles szögből telibe találta a kapust.

Sajnos, a mieink elvesztették a fejüket, előbb akció közben Koman Vladimir kezdett kakaskodni egy spanyollal, majd egy magyar szabadrúgás előtt, holtidőben Lengyel Dániel lökdösődött az ellenféllel, az egyiket meg is legyintette, ezért kiállították.

A végén büntetőhöz jutottak a spanyolok, Présinger Ádám buktatta Bojan Krkicet, aki belőtte a 11-est, Balikó Milán később bravúrokkal akadályozta meg a még nagyobb gólkülönbségű vereséget, de ezzel véget értek a magyar elődöntős álmok.

Az is szép volt, szinte csoda, hogy a mai magyar futballközegből kinőtt egy csapat, amely eljutott idáig.

Juan Santisteban, a spanyolok edzője:
– Sokkal nehezebb volt ez a meccs, mint az oroszok elleni, hiszen két kiemelkedően technikás futballista szerepelt a magyar csapatban, Koman Vladimir és Németh Krisztián. Jelentős játékerőt képviselő csapat ellen nyertünk tehát, és erre büszkék lehetünk. Remélem, később valahol még lesz alkalmam újra találkozni a magyar csapattal. Szimpatikus, korrekt ellenfelet ismertünk meg, amely az első mecscsen bukta el a továbbjutást. Nekünk pedig nehéz dolgunk lesz a folytatásban, de szeretnénk megnyerni az Európa-bajnokságot.

Both József, a magyarok edzője:
– Gratulálok a spanyoloknak, megérdemelten nyertek. Ez a meccs meghaladta az erőnket, és bár a két csapat között van különbség, a két ország futballkultúrája között még nagyobb a különbség. A kiesésünket nem ez a vereség, hanem az oroszok ellen kihagyott hat ziccer okozta, de ilyen előfordul a futballban.

Mindazonáltal ez a csapat Európa élvonalában van, ezt többször bizonyította, csakhogy most erősebb válogatottal találkoztunk. A kiállítást sajnálom, butaság volt, de tíz emberrel is megfelelően küzdöttünk. Ez az együttes hat év múlva magja lehet egy erős magyar felnőtt válogatottnak, és azt hiszem, ez a legfontosabb. ---- Hogy nem maradtunk magyar átigazolási szenzáció nélkül Luxemburgban, arról egy magyar nagyválogatott futballista gondoskodott. Egészen pontosan Kenderesi István, a Vasas és egy sor nyugat-európai klub egykori kapusa számolt be arról: a St. Truiden légiósa, Hajnal Tamás jó eséllyel pályázik arra, hogy a Kaiserslautern futballistája legyen. S valóban, a Belgiumban élő szakember információit maga a játékos is megerősítette. Hajnal – és menyasszonya – ezúttal is a helyszínen szurkolt a magyar fiataloknak, csakúgy, mint a szintén a párjával érkező Huszti Szabolcs és a belga bajnok, Juhász Roland.

„Valóban a Kaiserslauternnél töltöttem három napot, s a tárgyalások folytatódnak – mondta a technikás középpályás, akit már ifistaként óriási tehetségnek tartottak, aztán Lothar Matthäus fedezte fel ismét a magyar futball számára. – Lesz egy nagyon fontos meccsük a Wolfsburg ellen, ezen múlik a bentmaradás, aztán a jövő hét elején tisztázódhat a kérdés. Konkrétumokról még nem tudok beszámolni, meg is kértek rá, hogy ne kiabáljunk el semmit, de természetesen bízom benne, hogy lesz valami a dologból.”

Hajnal a Nemzeti Sportnak elmondta azt is, még a másodosztályú Kaiserslauternnek is szívesen lenne a játékosa.