Egy szép sorozat megszakadt

Az elmúlt fordulóban mindkét együttes parádés játékkal rukkolt ki – a Rákóczi hazai környezetben 3–0-ra verte meg a bajnoki címre törő Fehérvárt, az MTK pedig ugyancsak a saját stadionjában 6–3-ra győzte le a Zalaegerszeget –, így joggal remélhették a szurkolók, hogy élvezetes kilencven percet fognak látni. A vendég tizenegy fölényének jegyében kezdődött az összecsapás, ez azonban nem jelentette azt, hogy Hrepka Ádámék előtt helyzetek is adódtak volna. Főleg a hazai védelem jobb oldalán adódtak problémák, a fővárosi gárda a balösszekötő helyén többször is „le tudta bontani” a Rákóczi hátsó alakzatát, és ha a kék-fehérek figyelmesebbek, előnyhöz is juthattak volna.

Az utóbbi hetek eredményes futballjának köszönhetően megnőtt a kaposvári játékosok önbizalma, ami abban is megmutatkozott, hogy olyan passzokat is megengedtek maguknak, amilyenekkel máskor meg sem próbálkoztak. A túlzottan sok oldalpassznak megvolt az a veszélye, hogy az MTK labdát szerez, és bizony nem egy esetben ez meg is történt a hazai kapu előterében. Félórai futballt követően tulajdonképpen az első támadásából gólt szerzett a Kaposvár. Ezt követően feljavult a házigazda teljesítménye, azonban a Rákóczi nem tudott élni lélektani előnyével, és öt perc múlva a vendégek már ki is egyenlítették a hátrányukat. A találat azt is jelentette, hogy a hazaiak kapusa, Balajcza Szabolcs 537 perc után ismét gólt kapott, azaz nem tudja már megdönteni Szűcs Lajos rekordját. Mi több, a játékrész hajrájában a fővárosiak gólfelelőse, Kanta József még egyszer mattolta a kapust, így aztán a kék-fehérek mehettek előnnyel a szünetre.

„Játszatok nyugodtabban!” – kiáltotta a pályára az 55. percben Garami József. Pedig a fővárosiak mesterének túl sok oka nem volt az aggodalomra, hiszen a játékosai, csakúgy, mint az első játékrészben, fölényben futballoztak. A Rákóczi védelme olykor nagyokat hibázott, és ha Bori Gáborék pontosabbak a befejezéseknél, alaposan kitömhették volna a korábban öt mérkőzésen keresztül gólt nem kapó Balajcza Szabolcs hálóját. „Muszáj kockáztatni, gyertek előrébb!” – ezt már Pruckner László mondta a kaposvári futballistáknak, csakhogy ezúttal a házigazdának esélye sem volt az egyenlítésre. Az MTK jól zárta le az oldalvonal melletti területeket, labdarúgói rendre pontosan játszották meg a labdát, s a támadásaik mindig gólveszélyt jelentettek. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy az MTK jobb csapat, mint a Kaposvár, s a kék-fehér együttes továbbra is jó eséllyel küzd azért, hogy a bajnokság végén dobogóra kerüljön. ---- M ---- &