Történelmet írt az Univer KSE

Ha létezik jelentőség nélküli – ergo: fölösleges – mérkőzés, akkor az a Magyar Kupa mindenkori bronzmeccse. Semmi előnnyel sem jár, ha valaki harmadik lesz, nem indulhat nemzetközi kupában – a magyar férficsapatok amúgy is le szokták mondani a szereplést… –, csak a résztvevők költségeit növeli a plusz egynapos paksi tartózkodás. A Vadkakasok és az Albacomp illetékesei meg is egyeztek, hogy nem döntik el a harmadik hely sorsát, mégis el kellett dönteni, mert a szövetség vezetői kötötték az ebet a karóhoz: ha benne van a kiírásban, bizony le kell játszani a meccset.
No, de akkor tavaly miért nem kellett?!
A fináléra megtelt a paksi aréna, csaknem kétezren voltak kíváncsiak: vajon negyedszer is kupát nyer-e az Atom, vagy a döntőbe először bejutó Univer mindjárt fel is jut a csúcsra.
Hat null a paksiaknak két perc alatt, de hatvan másodperc múltán már hat hat – gyorsan kiderült, inkább kitartó lövészárokharcra, semmint villámháborúra számíthatunk a döntőben. A hazaiaktól – mint rendesen – Chris Monroe emelkedett ki, a 25 éves, 191 centi magas hátvéd már a félidőben 15 pontnál, öt lepattanónál, három gólpassznál és két szerzett labdánál járt. Túloldalt a lengyel Tomasz Celej triplazápora eredményezte, hogy 36–39-nél mégis a vendégek álltak jobban. De nem sokáig: Monroe és a húsz perc alatt 13 pontot jegyző, verseci illetőségű Djordje Djogo kosaraival 46–41-es paksi vezetés alakult ki a nagyszünetre.
A harmadik játékrészben, amikor 52–45 volt az állás a hazaiaknak, a csarnokban talán mindenki paksi sikerre fogadott volna. Ám ekkor jött egy 14–0-s kecskeméti sorozat, amely megingatta a házigazda önbizalmát. Ebben a szériában a lengyel Celej és az amerikai Chad McClendon jeleskedett, ám a kontrára ekkor még volt egy rekontra: 59–52-es kecskeméti vezetés után sikerült újból fordítania az Atomerőműnek, és a 38. percig nála volt az előny. Amikor 76–71 volt az ASE javára, úgy tűnt, megvan a tavalyi kupagyőzelem után az idei is. Akkor azonban Celej ismét bevágott egy triplát, Bojan Lapov egy duplát, majd egy büntetőt is, Cory Bradford és Szrdjan Jovanovics is eredményes volt, és a 10–0-s vendégsorozat eredményeként 76–71-ről 76–81-re alakult az állás. Közben Celej látványosan lesapkázta Monroe-t, Jan Pavlík pedig elhamarkodottan kísérletezett triplával. Az utolsó másodpercek rohanásában a paksiak cseh hátvédje még célba talált, de ez már semmire sem volt jó, 82–79-re nyert a Kecskemét, Grizzard a lefújás pillanatában saját palánkja alól eleresztett dobása messze elkerülte a gyűrűt. Az Univer története legnagyobb sikerét érte el, először nyert Magyar Kupát, amelyből – érthetően nyakló nélküll itták a pezsgőt a siker kovácsai.

MESTERMÉRLEG

Meszlényi Róbert, az Univer edzője: Szenzációsan játszottunk, és amikor szükség volt rá, a szerencse is mellénk szegődött. Kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy aranyérmet szereztünk Kecskemét városának.
Zsoldos András, az Atomerőmű edzője: Egy kis plusz hiányzott a győzelemhez, igazából nehéz megmondani, miért vesztettünk. A végére Monroe is elfáradt, pedig addig a hátán vitte a csapatot. A hajrában egy-két ítéletet nem kaptunk meg, a másik oldalon ugyanakkor befújták a bírók.

Egy pillanatra sem adták fel

Chad McClendon: – Annak köszönhetjük a győzelmünket, hogy egy pillanatra sem adtuk fel a küzdelmet, pedig többször is behozhatatlannak tűnő hátrányba kerültünk, ám mindannyiszor talpra álltunk. Paksra jönni mindig nagy élmény, ugyanakkor szinte lehetetlen itt nyerni, habár nem ez az első eset, hogy sikerült győznünk a talán legjobb magyar csapat otthonában. Ez a kupagyőzelem magyarországi pályafutásom egyik fénypontja.
Bojan Lapov: – Természetesen nagyon boldog vagyok, hiszen a nagy esélyes otthonából sikerült elhoznunk a trófeát. Az alapszakaszban csupán az ötödik helyen végeztünk, így ez a siker még nagyobb szenzáció, a kupa azonban nem a bajnokság, itt egyetlen mérkőzésen bármi megtörténhet. Mi is ebben bíztunk, és valóra is váltottuk csekély esélyünket. Nekem személy szerint ez a harmadik kupagyőzelmem Magyarországon, korábban az Albacomppal és a Szolnokkal is sikerült nyernem, de a mostani eredményt becsülöm a legtöbbre.
Cory Bradford: – Történelmet írtunk, és örülök, hogy immár magam is részese lehetek Kecskemét történelmének. Tudtuk, ha sikerül végig a paksiak nyomában maradnunk, szoros hajrában a magunk javára fordíthatjuk a mérkőzést. Bevallom, a meccs nagy részében honfitársam, Chris Monroe jobban játszott nálam, de most már ez aligha érdekes, hiszen nekem sikerült bedobnom a győztes kosarat.
Gémes Levente: – Ez az, amit sohasem lehet megunni! Mármint a győzelem érzését. Ezenkívül csak annyit tudok mondani, hogy hajrá, Kecskemét!
Horváth Zoltán: – Nem is tudom elmondani, mennyire el vagyok keseredve. Már-már a kezünkben volt a serleg, de aztán kicsúszott belőle... Ez volt pályafutásom első Magyar Kupa-döntője, nagyon szerettem volna győzelmet ünnepelni.
Chris Monroe: – A Kecskemét nagyon jól játszott, ezenkívül nincs mit mondanom a találkozóról.
Rod Grizzard: – Nem tudok mit mondani, annyira a vereség hatása alatt állok.
Juhász Sándor, az Atomerőmű ügyvezető igazgatója: – A végén két támadást elrontottunk, és így most nem mi kortyolhatjuk a pezsgőt a kupából. Ilyen a kosárlabda.