Azzal kezdődött, hogy Orbán Viktor, akkor, 2002-ben, Magyarország miniszterelnökeként segíteni akart a magyar futballon. Pontosabban a profi részén, és élve a lehetőségeivel úgy döntött, ez a segítség valamivel több mint 21 milliárd forintban ölt majd testet, ami bizony, nem kevés pénz. Az eredeti szándék szerint ezt az összeget ajándékba kapta volna a sportág, most viszont ott tartunk, hogy több klub is nyög az adósság terhe alatt, valóságos káosz alakult ki a reorganizációs hitel körül, és több csapatot is a kizárás veszélye fenyegeti. Csakhogy ez nem annyira egyszerű, és a történet még napjainkban is érdekes fordulatokat vesz.
Kisteleki István nincs könny? helyzetben: bárhová nyúl, kísért a múlt, a profi szakág tartozásai az évek során már-már kezelhetetlen méret?vé duzzadtak
Kisteleki István nincs könny? helyzetben: bárhová nyúl, kísért a múlt, a profi szakág tartozásai az évek során már-már kezelhetetlen méret?vé duzzadtak
Erre mondják: meleg a helyzet. Ferencz Gábor, az MLSZ elnökségének tagja, a téma felelőse nem kertelt lapunk április 11-i számában: „A Fradi minden további nélkül befejezheti az évadot, ám a következő idényre már nem kaphat rajtengedélyt. Az MLSZ elnökségének elvi álláspontja értelmében egyébként nemcsak a zöld-fehéreket fenyegeti ez a sors, hanem valamennyi olyan klubot, amely nem fizeti vissza az adósságát, mindegy, hogy az eljárás milyen stádiumban van vele szemben.” Kemény és jogosnak tűnő szavak, első olvasatra nem is hinnénk, mennyi kérdőjelet vetnek fel. Ám hogy pontosan értsük, miről is van szó, vissza kell lépnünk az időben négy évet, amikor a magyar kormány fel akarta karolni a profi futball ügyét.
Ez a segítség annyira a profiknak szólt, hogy az állam nem is az MLSZ, hanem a Magyar Labdarúgóliga vezetőivel tárgyalt róla. A megbeszéléseknek az lett a végeredménye, hogy az összeget – 12.5 milliárdot stadionrekonstrukcióra, illetve pályák építésére, 8.3 milliárdot pedig a klubok reorganizációjára – a Magyar Fejlesztési Bank kötvények formájában jegyezte, és a pénzt tőle lehetett lehívni. Az MLL akkori vezetői ragaszkodtak ahhoz, hogy a lehívott összeget a klubok visszafizetik, hallani sem akartak ajándékról, hiszen szilárdan hittek benne, a magyar profi futball hamarosan virágzó üzleti vállalkozássá fejlődik, és a törlesztés fikarcnyi gondot sem okozhat majd.
Jogutód híján nem lehet visszaszerezni a pénzt
Elsőként azt a problémát kellett megoldani, hogy sem az MLSZ, sem pedig az MLL nem volt jogosult a pénzek lehívására. Kéznél volt viszont a Magyar Hivatásos Labdarúgóliga, amely korábban a klubok érdekvédelmi szervezeteként alakult meg, és volt joga gazdasági társaságot alakítani. Így született meg a Profi Liga Kft., amely már hozzájuthatott a pénzhez, a csapatok tőle kapták meg a végül felhasznált 3.1 milliárd forintot, és az adós klubok manapság is ennek a cégnek tartoznak. A pénzre pályázni kellett, aki kapni akart, üzleti tervet dolgozott ki, és az MLL elnöksége döntött, mehet-e a kasszához vagy sem. Előfordult olyan is, hogy az egyik klub kijutott az UEFA-kupába, erősíteni akart, de nem volt rá elegendő pénze. Kiszámolta, menynyibe kerül mondjuk két jó csatár szerződtetése, mennyit hoz a konyhára a jegybevételekkel, a televíziós és egyéb jogokkal, ha jól szerepel a nemzetközi porondon, és a befektetésre, azaz a játékosvételre a reorganizációs keretből kért és kapott pénzt. Ha nem esett ki hamar, bejött a számítása, ha mégis, a kudarcon túl az adósság is nyomaszthatta.
Akadnak cifra esetek is, hiszen egyik-másik klub azóta jogutód nélkül megszűnt, ezt a pénzt enyhén szólva nehéz lesz behajtani. Az egyik esetében a klub tulajdonosa az akkori kormánypárt mögött meghúzódó üzleti csoport egyik legbefolyásosabb embere volt: mivel a kormány jóindulatából volt a pénz, nem tűnt célszerűnek nemet mondani, amikor kölcsönt kért. Még úgy sem, hogy az üzleti tervben a fedezetek között egy társasházi lakás is szerepelt...
Önmagával került szembe kisteleki istván
A cél a klubok feltőkésítése volt, ám mostanra kiderült, ők felélték a pénzt. Mi több, az elképzelés leglényegesebb pontjának az számított, hogy a magyar csapatok versenyképesebbek legyenek a futballnak nevezett üzletágban, de sajnos ebből sem lett semmi. Nem váltak eredményesebbekké a nemzetközi kupákban, a hazai bajnokság sem lett jobb, erősebb, élvezhetőbb, ezáltal előnyösebben értékesíthető. Tudni kell azonban, hogy a túléléshez és a talpon maradáshoz szükség volt rá, és az sem közömbös, hogy a hitel mögött fedezetként a mai napig ott vannak a vagyoni értékű, például közvetítési, marketing- és reklámjogok, azaz: a bajnokság névadó szponzorától és a mérkőzéseket közvetítő televíziótól rendszeresen befolyó pénzekből néhány év alatt gond nélkül el lehetne felejteni ezt a rossz emlékű reorganizációt. (A tények kedvéért: a kormány nevében Varga Mihály akkori pénzügyminiszter garanciát vállalt arra, hogy az MFB visszakapja a pénzt.)
Most viszont a csapatoknak fizetniük kell, pontosabban kellene. Ferencz Gábor keménysége érthető, hiszen annak idején az MHLL elnökeként – emlékezzünk rá: az MHLL százszázalékos tulajdonosa a hitelt a banktól felvevő Profi Liga Kft.-nek – kezességet kellett vállalnia a 8.3 milliárd forintra, és így az ügy személyesen is igen kínosan érinti. A gond azonban az, hogy az érintettek szerint erre az adósságra hivatkozva egyik csapattól sem lehet megtagadni a klublicencet. Az ugyan tartalmaz roppant kemény pénzügyi feltételeket, például a kluboknak nem lehetnek lejárt kötelezettségeik az alkalmazottaikkal, más klubokkal és az illetékes labdarúgó-testületekkel szemben, ám az MHLL-nek akkor sincsen köze az MLSZ-hez vagy az MLL-hez, ha utóbbi esetében a tagjai ugyanazok, következésképpen a tulajdonában lévő Profi Liga Kft. sem sorolható ide. A klubok ebből kiindulva arra hivatkoznak, hogy ez a cég ugyanolyan, mint mondjuk egy szálloda vagy egy étterem, és ha ilyennek tartoznak, azt a klublicenc előírásai nem szankcionálják.
Információnk szerint a keddi ligaülésen is ezzel érveltek, és nem értettek egyet azzal sem, hogy a versenykiírásba bekerüljön, amelyikük tartozik a Profi Liga Kft.-nek, nem nevezhet a következő bajnokságba. Csakhogy ez a logikájuk szerint rossz precedenst jelentene, hiszen egy, a futballon kívüli cég neve kerülne a feltételek közé, és ha jövőre valakinek azt diktálná az érdeke, hogy mondjuk egy szállodalánc megkapja a pénzét, akkor azt is be lehetne venni, és ennek sohasem lenne vége. Tudomásunk szerint a csapatok erről egyhangúlag szavaztak, és itt jön az ügy legújabb fordulata. Kisteleki István ligaelnöknek azt az álláspontot kell képviselnie az MLSZ elnökségében, amelyet a liga tagjai, azaz a csapatok megfogalmaztak, ezt egyébként ő is határozattan és többször leszögezte a télen, az elnökválasztási hercehurca idején. A gond viszont az, hogy Kisteleki István MLSZ-elnök éppen azt szorgalmazza, hogy a nevezési feltételek között szerepeljen a Profi Liga Kft.-t említő pont, és mivel nem névrokonokról, hanem ugyanarról az emberről van szó, elképzelni is nehéz, hogyan lehetséges ezt az ellentmondást meghasonlás nélkül feloldani. Egyébként is, mivel az MLL az MLSZ tagszervezete, Kisteleki István bizonyos szempontból a saját maga főnöke, ami – mint esetünk is bizonyítja – furcsa helyzeteket teremthet, az összeférhetetlenség kérdését is felveti.
Nehéz lenne megjósolni, mit hoz a jövő a hitelek ügyében. A klubok mindenesetre kijelentették, visszafizetik, de még időre van szükségük. Az MLSZ elnöksége Ferencz Gábor szavai szerint viszont eltökélt, nem ígér irgalmat – a csütörtöki elnökségi ülés után kiderül, mekkora is valójában ez az eltökéltség. Ha tényleg jönnek a kizárások, válaszként érkeznek majd fellebbezések, tiltakozások – egyhamar aligha kerül pont a történet végére.
És az egész úgy kezdődött, hogy a kormány 21 milliárdos ajándékot akart adni a profi futballnak...