21. századi álom 2020-ról

"Már a kandidálás is teljesen más… Régebben behajtottak a NOB-ülésre egy sereg gyereket, akik sírtak-ríttak, hogy adjátok ide nekünk az olimpiát, aztán a legjobban produkáló gyerekek városa nyert. Manapság már minden pályázat mögött egy profi PR-gépezet áll" – adott elő egy apróbb magánszámot e szavak kíséretében Vitalij Szmirnov, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság leköszönő alelnöke az idén júliusban, Szingapúrban, a 2012-es helyszínről döntő ülés egyik cigarettaszünetében a média néhány képviselőjének.

Avagy nem véletlen, hogy amikor csupán a legelső lépést jelenti be egy város, már akkor sem elégednek meg a szervezők a száraz tényközléssel. Hétfőn ugyanis látványos prezentáció keretében hivatalosan is zászlót bontott a Budapesti Olimpiai Mozgalom, melynek vezetői hovatovább az olimpiáról beszéltek a legkevesebbet – manapság azonban ez cseppet sem meglepő.

Elvégre a XXI. században a felkészülés fél évtizedig tart – maga az olimpia 16 napig. Már csak ezért is hihető az az adat, hogy a PriceWaterhouse Coopers által készített megvalósíthatósági tanulmányban szereplő 4600 milliárd forintos költségből az olimpia nem emésztene fel 700 milliárdnál többet (ebből 450 milliárdba kerülnének a létesítmények). A többi az infrastruktúra fejlesztésére kell – és kell akkor is, ha nem lesz Budapesten olimpia. Elvégre autópályáknak (500 kilométer), Duna-hidaknak (3) és metróknak (25 km) amúgy is illene megépülniük, ha a főváros lépést akar tartani az Európai Unió színvonalával. Igaz, a tanulmányt készítő Bienerth Gusztáv finoman megjegyezte: egy olimpiai kandidálás garantálná, hogy az illetékesek közül senkinek se jusson eszébe ezen beruházásokat ilyen-olyan okból megtorpedózni.

A mozgalom elnöke, Szalay-Berzeviczy Attila arra is figyelmeztetett, nem elég határon belül gondolkodni: "Prága már bejelentette, hogy pályázik 2016-ra, és azt követően minden alkalommal, amíg el nem nyeri a rendezés jogát. Közép-Európa még nem rendezett olimpiát, el kell érnünk, hogy amikor újra Európára, erre a régióra kerül a sor, akkor Budapestet válasszák. Amelyik ország megkapja a játékokat, az hosszú időre a régió vezető hatalmává válik. És ezt követően legalább ötven évig nem lesz esély az olimpiára, ezért kell készen állnunk."

Szalay-Berzeviczy elismerte, jelenleg rendkívül rossz a gazdasági helyzet, az országban pedig mindenben a politika dominál, ám egyrészt az olimpiai kandidálás csupán 2010-ben terhelné először a költségvetést (amelyet addigra rendbe kell hozni), másrészt a politikát egyelőre szeretnék teljesen kihagyni a szerveződésből. Az azonban nem titkolt cél – sőt ez az elsődleges cél –, hogy a mozgalom jóvoltából az olimpia országos támogatottsága jövő ilyenkorra elérje a NOB által "szeretett" minimális 70 százalékot, akkor pedig a nagypolitika sem hagyhatja figyelmen kívül a szándékot.

Gyárfás Tamás MOB-alelnök hozzászólásában meg is jegyezte: három pilléren nyugszik egy kandidálás, ám ezek közül sem a kormánygarancia, sem a főváros beleegyezése nincs meg, csupán a MOB támogatása, bár utóbbival kapcsolatban közölte: "…a mozgalomnak azt az óriási szakadékot kell áthidalnia, amely a jelenlegi és a megkívánt állapotok között van. Manapság nagyon nehéz helyzetben van a sport, előfordul például, hogy nincs pénz indulni a versenyeken, pedig az olimpiára megfelelően fel kell készülni." Gyárfás utalt arra, nem volna rossz, ha a mozgalomban részt vevő cégek a jelen sportjára is áldoznának, nem csupán erre a vállalkozásra. Az olimpikonok nevében Benedek Tibor is elsősorban azt hangsúlyozta, a magyar sportolók 1896 óta íródó sikerei adhatják meg elsődlegesen azt az alapot, amely miatt Budapestre eshet a választás.

Egyébként egyvalamiben behozhatatlan az előnyünk Prágával szemben: a NOB tizenegy alapító országa közül a miénk az egyetlen, ahol még nem volt olimpia.
Márpedig ebben a szervezetben a történelem és a tradíció rendkívül sokat nyom a latban.

Kalandozás, '56, gyógyvíz

Két szenvedélyesebb hozzászólás is elhangzott a Barabás-villában rendezett sajtótájékoztatón. Hankiss Elemér szociológus, a felügyelőbizottság elnöke megjegyezte: "A magyarokra eddig kétszer figyelt fel a világ az elmúlt ezer évben. A kalandozások idején, majd 1956-ban. Az olimpia lenne a harmadik alkalom." Sugár András fb-tag, a T-Mobile volt vezetője pedig közölte: "Magyarországon nem sok dolog van, ami világhírűvé teszi az országot. A sport, a zene, a gyógyvizek – és ennyi. Ki kell használni a magyar sportban rejlő páratlan lehetőséget!"