A végén sült el az ágyú

Carroll viszont egészséges volt, csak éppen ismét bizonyította, nem feltétlenül United- szintű kapus, hiszen az elején értelmetlenül szaladgált a tizenhatos jobb oldalánál - csak Reyes bizonytalansága mentette meg az északírt. Egyébként e jelenet előtt Cristiano Ronaldo a fél pályán átrobogott a labdával - azzal is gyorsabb volt, mint Lauren anélkül -, Scholes viszont fölébólintotta a jó beadást. Majd Ashley Cole hatalmasat rúgott Rooneyba, a tavalyi Eb-n megfogalmazott hitvallása jegyében: "Gyorsan fölrúgom az elején, aztán nem fickándozik majd úgy!" - igaz, ezt anno Ronaldónak címezte.

Mindennek ellenére a portugál alaposan összekavarta az Arsenal jobb oldalát, legfőképp Lauren szenvedett tőle. Egy szöglet után is ő ragadt benn az ötösön, ám Ferdinand hiába paskolta be a kipattanó labdát, egy lépéssel a kameruni mögött volt, így Styles bíró nem adta meg a találatot. Viszont a United lendületbe jöt: Rooney egy percen belül még két bivalyerős kapáslövést eresztett meg - hiába.

Aztán lehiggadtak a felek, hol az egyik, hol a másik térfélen passzolgatott az éppen "támadásban" lévő csapat, különösebb izgalmak nélkül. A szünetig már csak egy harmatgyenge Van Nistelrooy-gurítás és Rooney öt londoni között előadott szlalomja volt érdekes - ennek a végén Senderos hatékonyabb volt társainál: neki sikerült leterítenie a támadót.

A fordulás után mindenki az "ágyúsok" területére telepedett. Eredménye ennek a nyomásnak sem volt, hiába okozott már Rooney is megoldhatatlan problémát a londoniak hátsó sorának. Csúnya megmozdulásokban sem volt hiány, ami az újkori Arsenal-United találkozókon nem újdonság, ellenben a pirosak sem maradtak le ebben a műfajban, sőt, hiába minősítették korábban a Manchestert brutálisnak…

A túloldalon Bergkamp szabadrúgása jelentette a veszélyt, később Pires lőtt szépen, de ez is hatástalan volt. Silvestre jó 50 méteres ívelése után Rooney már a kapufát is eltalálta - szemtelenül célzott a rövidre -, és felvetődött a kérdés, hogy a sok helyzet mellett gólt is látunk-e?

Egyelőre a nem volt a helyes válasz, de Ljungberg beszállása legalább felélesztette az Arsenal támadójátékát is. Deaz alapséma a régi maradt: inkább Lehmann kapuja előtt zajlott a játék, a fővárosiak meg halovány ellenpróbákkal jelentkeztek. A 86. percben már a szerencse is pirosban "játszott": Van Nistelrooy néhány lépésről stukkolt kapura, a labda viszont Ljungberg fejéről a lécre, majd a mezőnybe pattant. Ilyenkor szokott az Arsenal egy kontrából nyerni, de most maradt a 0-0, jött a ráadás.

A hosszabbítás londoni profilváltással kezdődött: elkezdtek támadni ugyanis - hátul meg Lehmann tartotta a frontot. Később Van Persie kísérlete ígéretes volt, Carroll szögletre tolta a labdát. A túlóra második felét Giggs és Lehmann randevúja nyitotta meg, miután egyszerre startoltak egy kósza labdára - a német ért oda előbb. Majd Ronaldo beadása tíz centivel a gólvonal előtt repült el keresztbe, Reyes pedig begyűjtötte kiérdemelt piros lapját. Mindhiába, következett a szétlövés!

A tizenegyespárbajban egyedül a második kört kezdő Scholes lőtt pocsékul, a többiek mind bevágták a sajátjukat, sorrendben: Lauren, Ljungberg, Van Persie, Cole, Vieira, illetve Van Nistelrooy, Ronaldo, Rooney és Keane. Nyert az Arsenal - 120 percnyi játék alapján érdemtelenül, a 11-esek alapján jogosan.

És Henry mindezt öltönyben nézte végig…