Díszelőadás több tételben

A holland játékvezető azonban hosszabbított, megadott egy jogtalan tizenegyest (Ricardo Carvalho nem faultolta Michael Ballackot, aki azonban színészi erényeket csillogtatva eljátszotta a nagy halált), ezzel a Bayernnek reményt adott a második ütközetre, önmagát pedig céltáblának állította a Chelsea-játékosok elé. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a nyolcaddöntőben hasonló történt meg a bajorokkal, azzal a különbséggel, hogy az Arsenal ellen ők vezettek 3-0-ra, és Kolo Touré hozta vissza a londoni reményeket. Más kérdés, hogy akkor az "ágyúsok" nem tudtak élni a sansszal.)

"Borzasztóan rossz bíróhoz volt szerencsénk - háborgott John Terry, a Chelsea csapatkapitánya. - Négyszer vagy ötször is megnéztem az esetet, és egyszer sem éreztem, hogy tizenegyest kellett volna adnia. Keményen megdolgoztunk azért, hogy háromgólos előnynyel menjünk a visszavágóra, ezért is vagyunk nagyon csalódottak a bíró bosszantó döntése miatt. Egész este nem hallgatott ránk, hiszen nem csupán Ballack, hanem a többiek is rendesen dobálták magukat. Angliában ez nem szokás!" Eidur Gudjohnsen szerint: "A játékvezető remekül működött, leszámítva az utolsó harminc másodpercet. Ballack tudatosan esett el. Természetesen csalódottak vagyunk, hiszen a négy egy és a négy kettő között hatalmas a különbség."


A televíziós felvételek alapján akár a németek is "nekimehetnének" Temminknek, hiszen az első gólt eredményező Joe Cole-lövésnél Didier Drogba lesen sertepertélt, de Oliver Kahn a SAT1-nek elismerte, jól döntött a holland. "Nézzék, az a lövés vagy mellément volna, vagy megfogom, mert én a jó irányba mozdultam el. Arról nem Drogba tehet, hogy a labda megpattant Lúcio sarkán. Korrekt döntés volt, nem kellett lest ítélni, mert Drogba nem zavart a munkában" - fejtegette a német kapus.

Azonban kár lenne, ha ez a csata a bírói ténykedésről maradna emlékezetes, hiszen akadt, aki pozitív értelemben nyújtott maradandó teljesítményt. Természetesen Frank Lampardra gondolunk, aki ismét bebizonyította, a legendás brazil védő, Carlos Alberto, az azeri válogatott jelenlegi szövetségi kapitánya nem véletlenül nevezte őt a világ egyik legjobb középpályásának. A karmester két remekbe szabott gólt vágott Kahnnak, és ezzel gyakorlatilag eldöntötte a csata sorsát. "A győzelemmel elégedettek lehetünk. A két gól előny nagyszerű, de nem becsüljük le a Bayernt, mert mindannyian emlékezhetünk arra, hogyan játszott az Arsenal ellen hazai pályán. Ennek a fejünkben kell maradnia" - jelentette ki a találkozó után Lampard.

Nem volt nem észrevehető, hogy a Chelsea a Bayern egyenlítő gólja után milyen könnyedén váltott ritmust, amelyet a bajorok nem tudtak követni. Sokan úgy vélik, ebben szerepe volt José Mourinhónak, a londoniak eltiltott vezetőedzőjének, aki több lap nyomozása szerint adóvevőn tartotta a kapcsolatot két segédjével, Steve Clarke-kal és Baltemar Britóval. Attól még, hogy a különböző angol és német bulvárlapok ezen csemegéznek, valamit ne feledjünk el: nem Mourinho futballozott a pályán. Talán ezért is jelezte már az UEFA: semmiféle vizsgálatot sem indít az ügyben.

A német oldal is elsősorban a vereséggel, illetve a visszavágóval törődik. "Azt hiszem, ha a Bayern München négy kettőre kikap a Bajnokok Ligájában, az megsemmisítő hatású. Ebből az érzésből kell felépítenünk azt a fajta agresszivitást, amellyel sikerrel járhatunk a visszavágón. Az a kérdés, hogy ez elég lesz-e a továbbjutáshoz" - latolgatta az esélyeket Kahn. Uli Hoeness menedzser optimistábbnak tűnt: "Az utolsó másodpercben szerzett szerencsés gól valamilyen trendet jelképez. Ez az eredmény minden kaput kinyitott előttünk. Kettő nullával vagy három eggyel már mi vagyunk a továbbjutók. Olyan keményen fogunk támadni, hogy ledőlnek a stadion falai!" Nem tisztünk kételkedni a fogadkozásban, de sokkal valószínűbb, hogy a Bayern München a századik Bajnokok Ligája-meccsével vesz búcsút a nemzetközi porondon az Olimpiai stadiontól.