Giovane Élber

Giovanne Élber a XX. század végének egyik legnagyobb gólvadásza, aki azonban két okból is csonka pályafutást mondhat magáénak: egyrészt soha nem volt stabil tagja a brazil válogatottnak, másrészt éppen abban a csapatban nem tudott soha pályára lépni, amely Európába hozta őt a kilencvenes évek elején. Pályafutása végén, 33 évesen még bajnoki címhez segítette a Lyont, ám 2004 őszén súlyos sérülést szenvedett, ami hosszú időre a lelátóra kényszerítette őt, majd váratlanul visszatért a Bundesligába.

A kis Gio Brazíliában mindössze szülővárosa együttesében, az FC Londrinában játszott, mielőtt 1991-ben felfigyeltek rá az éles szemű Milan-megfigyelők. Igaz, a junior kontinensbajnokságon győztes csapatban és a portugáliai ifi-VB-n döntős (oldalán Roberto Carlos, Djair, Sony Anderson, Serginho; az ellenfélnél Figo, Rui Costa, Fernando Couto, Rui Bento, Abel Xavier, Capucho, Joao Pinto, Jorge Costa, Peixe) gárdában ha valaki csak egyetlen percre is pályára lépett, már nem élt hiába... Arra persze halovány esélye sem volt, hogy a Milanból kiszorítja van Bastent, Gullitot, Massarot vagy Simonét, így kölcsönadták őt a svájci Grashoppersnek. A hegyek városában három év alatt 43 gólt szerzett, ennek ellenére az olaszok nem tartottak rá igényt, pedig akkoriban, van Basten visszavonulása után ők sem dúskáltak a gólerős csatárokban. Azidőtájt nagyon erős volt a svájci foci, ott voltak a 94-es VB-n és a 96-os EB-n is, ezért becsülendő, hogy nyertek egy svájci kupát és Élber utolsó évében 21 góllal gólkirály lett!

Igaz, a holland Leo Beenhakker gárdájában olyan középpályásoktól kapta a gólpasszokat, mint Sforza, Yakin, Vogel és Magnin. 1995-ben igazolta le őt a német VFB Stuttgart, ahol a "Mágikus Háromszög" beltagja lett Balakov és Bobic mellett. Az oly sok nagy meccset és szép pillanatot megélt trió jelentette a Bundesliga csúcspontját a kilencvenes évek közepén, ám mindössze egyetlen kupagyőzelmet tudott elérni a magasan a legszebb játékot nyújtó tizenegy. 1997-re unta meg a sikertelenséget, s elfogadta a Bayern München invitálást. A bőrgyatyásokkal egy páratlan győzelmi sorozatot élt meg, hiszen három kupát, négy bajnokságot, egy-egy BL-serleget és Világkupát tettek a klubvitrinbe, s 1998-ban végre a válogatottban is bemutatkozhatott Guatemala ellen Edmundo párjaként.

Pechjére Ronaldo és Romario, majd Rivaldo és Ronaldinho mellett német gólkirályként sem volt esélye bekerülni stabilan a selaccaóba, így egyetlen VB-n vagy Copán sem vehetett részt nemzeti színekben. Kizárólag gyengébb válogatottak ellen, a nagyok pihentetésekor került szóba - akárcsak lyoni elődje, a háromszoros francia gólkirály Sony Anderson... Természetesen nagyon rosszul érezte magát a rideg és kőkemény német világban, többször is el szeretett volna jönni Münchenből, de hát a gárda gólzsákját nem szívesen engedték volna el Beckenbauerék, inkább sztárallűrjeit is sorra elnézték neki. A Bundesliga legeredményesebb külföldi csatára lett, amikor 2001 szeptemberében éppen egykori együttese, a Stuttgart ellen mesterhármast ért el, végül 123-ig jutott! Alapembere volt a 2002-es BL-győztes bőrgatyásoknak, de óriási törés jelentett pályafutásában, hogy ennek ellenére sem került be a brazil világbajnoki keretbe! Mérgében a következő évben gólkirály lett, ám "válaszul" leigazolták mellé a holland lesipuskást, a spanyol gólkirályként érkező Roy Makaayt.

Bár sokáig hirdették Rummeniggéék, hogy megfér a két dudás egymás mellett a müncheni csárdában, augusztusban négy mérkőzésen pályára is lépett, de érezte, hogy már nem övé a jövő. Destruktív öltözőbeli viselkedésével és nyilatkozataival elérte, hogy még a BL nevezési határideje előtt eladják őt, s végül a Monaco és a Hertha elől elszipkázva a Lyon 4 millió euróért megvásárolta a Villarealba távozó honfitársa, Sonny Anderson helyére. Első évében 10 találattal segítette bajnoki címe megvédéséhez a Lyont, ráadásul az Élet igazságot szolgáltatott neki, amikor a Bayern ellen ő lőtte a győztes gólt, sőt, ha a második mérkőzésen Oli Kahn az év védésével ki nem tornásza a bal alsó sarokból lövését, akkor ki is ejtette volna a csoportból egykori kenyéradóját! 2004-et is stabil kezdőemberként kezdte, ám súlyos sérülése miatt akár további karrierje is kétségessé vált. Majd féléves pihenő után végre elkezdhette télen az edzéseket, ám már nem Franciaországban: óriási meglepetésre a januári szünet alatt aláírt a német Borussia Mönchengladbachhoz, akik vállalva a kockázatot, leigazolták látatlanban is a sérült rekordert.

Mint oly sok brazil sorstársa, ő sem felejtkezett el gyökereiről: befutott játékosként egy alapítvány hozott létre szülőfalujának szegényeinek megsegítésére.