Tóth vesztett, mégsem sír

Lehet, hogy általában igaz is az iménti állítás, ám mindig akadnak kivételek. Itt van például Tóth Krisztina, akinél - ha lehet ilyet mondani - boldogabb ezüstérmest keveset látott még a világ: hiába szenvedett vereséget vasárnap az osztrák-kínai Liu Jiától az Európa Top 12 döntőjében, maradéktalanul elégedetten távozott Rennes-ből, csalódottságnak nyomát sem lehetett felfedezni rajta.

- Miért lennék csalódott? - kérdezett vissza az ötszörös Európa-bajnok. - Európa Top 12-n még soha nem szerepeltem ilyen jól, s nemcsak az eredménynyel lehetek elégedett, hanem a játékommal is. Megmondom őszintén, régen élveztem ennyire a pingpongot, mint most. Fantasztikus volt a hangulat, végig telt ház, ötezer ember előtt játszottunk és olyan dolgokat sikerült megcsinálnom, hogy néha még magam is meglepődtem.

- Ezek szerint nem számított ilyen szereplésre?
- Ha abból indulok ki, hogy korábban kilencszer indultam, s csak egyszer tudtam bronzérmet szerezni, akkor nem is lehettem igazán optimista. De talán éppen ezért nagyon készültem erre a tornára, a zágrábi Pro Tour-verseny óta eltelt két hetet végigdolgoztam, kizárólag a Top 12-re koncentráltam. Lehet, hogy utólag már belemagyarázásnak tűnik, de valahogy kifejezetten jó érzésem volt a rajt előtt.

- Aztán a sorsolás is a kezére játszott…
- Igen. Előtte gondolkoztam, kivel lenne jó összekerülni egy csoportba. Az nagyon jól jött, hogy egyik ellenfélnek az orosz Ganyinát kaptam, hiszen ő védő és ez kedvezett nekem. Miután viszonylag simán megvertem, már megnyugodtam, ugyanis ezzel biztosan negyeddöntős voltam, a román Badescu ellen szinte tét nélkül játszhattam.

- Volt a versenynek olyan pillanata, amikor veszni látszott minden?
- Az elődöntőben. A holland-kínai Li Jiao az első két játszmát megnyerte, a harmadikban pedig kilenc ötre vezetett. Teljesen reménytelennek tűnt a dolog, nem tudtam, mihez kezdjek vele.

- Játszottak már ezt megelőzően egymással?
- Még soha. Igaz, nem is volt erre sok lehetőségem, hiszen bár harminckét éves, csak nemrégiben került elő, korábban soha nem láttam versenyezni.

- Mitől fordult meg a meccs?
- Időt kértünk, s bár én nem hittem, hogy nyerhetek, Tarján András edző folyamatosan mondogatta, hogy van még esélyem. Visszamentem az asztalhoz, bejött néhány váratlan megoldásom, amellyel sikerült megzavarnom Li Jiaót, s attól kezdve már én irányítottam.

- A másik elődöntőben kinek szurkolt? Kit szeretett volna inkább ellenfélnek?
- Igazából mindegy volt. Én balkezes vagyok és kifejezetten szeretek játszani a balkezesek ellen, de mivel Steff és Liu Jia is ilyen, nem tudtam különbséget tenni. Egyébként a helyi szervezők mondták, korábban még soha nem fordult elő, hogy az elődöntőbe kerülő négy versenyző mindegyike balkezes legyen, s jobban belegondolva magam sem emlékszem hasonló esetre. Mindenesetre érdekes volt.

- Tényleg komolyan mondja, hogy nem sajnálja az elveszített
finálét?
- Igen. Igaz, hogy Liu Jia előbb egy nullára, majd három egyre vezetett és én egyenlítettem mindkétszer, de a játék képe alapján a döntő szettig teljesen kiegyenlített volt a meccs, akár fordítva is alakulhatott volna minden. A mindent eldöntő hetedik játszmában viszont sajnos nagyon elhúzott, akkor már tényleg nem volt esélyem. Persze jobb lett volna nyerni, de így sem voltam elkeseredett.

- Az év legfontosabb eseménye a március végi dániai Európa-bajnokság lesz. Kitart addig a jó formája?
- Addig? Igazából azt sem tudja az ember, hogy a jövő hét végén hogy játszik. A verseny után beszélgettünk Boros Tamarával, aki annak ellenére, hogy az első helyen emelték ki, nem jutott be az elődöntőbe. Egybehangzó volt a véleményünk, hogy ha most elkezdenénk elölről lejátszani az Európa Top 12-t, egészen más végeredmény születne. Van az európai mezőnyben hat-hét olyan asztaliteniszező, aki bármikor megnyerhet egy ilyen versenyt, vagy első lehet a kontinensbajnokságon, s talán nem tűnik szerénytelenségnek, én is köztük vagyok.

- Annak ellenére, hogy ötszörös Európa-bajnok, nem bosszantja, hogy az elmúlt évek fontos európai versenyein rendre ázsiai származású játékosoktól kapott ki?
- Igen, hol a luxemburgi Ni Xialiannal, hol a német Schöppel, hol pedig az osztrák Liu Jiával futok össze. Ezen már én is elgondolkoztam, de inkább nem foglalkozom vele, mert úgy sem tudok vele mit csinálni, nem tudom megváltoztatni a történteket. Amúgy pedig így tartom jónak a pályafutásomat, elégedett vagyok a mögöttem lévő másfél évtizeddel, s bár harminc már elmúltam, de remélem, van még bennem néhány jó év, néhány jó eredmény. Ezt most is bebizonyítottam, s remélem, hogy legközelebb, a tavaszi Európa-bajnokságon is sikerül majd.