Júniusban Vajda Attila "megremegtette" a Maty-éri pálya víztükrét. A Démász-Szeged kenusa ugyanis akkorát üvöltött a hajójában, hogy talán még Makón is hallották a hangját. A 21 esztendős versenyző nem dühében kiabált épp ellenkezőleg!
Vajda 1000 méteren Joób Márton ellenében megnyerte az olimpiai szétlövést, és ez azt jelentette, hogy a hosszabbik egyéni számban ő képviselheti színeinket az ötkarikás játékokon. Huszonegy esztendősen, szinte a semmiből előlépve! – Valóban a semmiből léptem elő – mondta a Dunavarsányban edzőtáborzó Vajda. – Májusban az első válogatón B-döntős voltam, ráadásul ott is csak a harmadik helyet tudtam megszerezni. Így ha valaki akkor azt mondja nekem, hogy augusztusban én utazom az olimpiára, jót nevettem volna rajta.
Vajda Attilának nem lehet más álma, mint a döntôbe jutás (Fotó: Meggyesi Bálint)
Vajda Attilának nem lehet más álma, mint a döntôbe jutás (Fotó: Meggyesi Bálint)
– Ehhez képest megnyerte a második válogatót. – Magam is meglepődtem. És tudja, hogy minek köszönhettem ezt a sikert? Annak, hogy Toronyai László nem jött le az egyik edzésre. – Kifejtené ezt? – Én Szegeden Kása Ferenc irányítása mellett dolgoztam, ám Pulai Imréék trénere, Szabó Attila gondolt egy nagyot és megkereste az edzőmet, mi lenne, ha összeültetnének bennünket Toronyai Lászlóval az U23-as Európa-bajnokságra. Az edzőm belement, és mint kiderült, egészen jól lapátolunk együtt. Aztán az egyik nap, azt hiszem, valami vizsga miatt Laci nem jött le edzeni, és nekem egyesben kellett tréningeznem. Akkor derült ki, hogy nem is vagyok olyan elveszett az egyes hajóban. – Az olimpiára utazó kenusok, ön kivételével, a Csepelen tréningező Ludasi-csapatból kerültek ki. Nem jelent problémát, hogy egyedül készül? – Nem vagyok egyedül. Dunavarsányban van az ifjúsági és a juniorválogatott, s természetesen velem van Toronyai Laci is, akivel jól kiegészítjük egymást a felkészülésben. – Igaz, ön a poznani U23-as Európa-bajnokság helyett az olimpiára tréningezik. – Lényegében nincs különbség, mindketten a legtöbbet akarjuk kihozni magunkból. – Hogy zajlik egy napja? – Rengeteg munkával. Az alapozó időszaknál járunk, nagy fizikai terhelést kapok, emellett amolyan technikai igazításokat végzünk. Nagyon jó például, hogy Dunavarsányban több szeles napot is megéltünk, így azt is tudtuk gyakorolni, hogyan alkalmazkodjam majd az athéni körülményekhez. – Az edzőjével beszélgettek már arról, hogy milyen célokkal utazhat ki az olimpiára? – A nagy álmom, hogy a döntőbe kerüljek, a fináléban pedig bármi előfordulhat. Még az is, hogy a kilencedik idővel kvalifikáló versenyző lesz az első. Megvallom őszintén, egyelőre még abból sem ocsúdtam fel, hogy megszereztem az olimpiai indulás jogát. Megfoghatatlan érzés, ilyenkor mondom azt, hogy az eddig átélt összes fizikai fájdalom nagyon is megérte.
