A hagyományban bíznak

Csehországban az Európa-bajnokság csoportbeosztásának elkészítése óta az 1976-os kontinensviadal a téma. A 28 évvel ezelőtti, jugoszláviai tornát úgy nyerték meg a csehszlovákok, hogy az elődöntőben hosszabbításban legyőzték minden idők legfényesebb holland válogatottját (ez volt Johan Cruyff utolsó nagy tétmeccse az oranjéban), majd a döntőben az NSZK ellen tizenegyesrúgásokkal nyerték meg máig egyetlen Európa-bajnoki címüket.
A csehek ezúttal már a csoportkörben találkoznak korábbi nagy vetélytársaikkal, és nagyon bíznak benne, hogy ismét hasonló sikerrel zárják a találkozókat. A német, holland, lett trióból azért a németek elleni párharc rendelkezik a legnagyobb hagyományokkal. Csehszlovákia 1976-ban drámai döntőben nyerte meg az Eb-t: az NSZK ellen az első félidőben 2–0-ra vezetett, de mivel a nyugatnémetek az elődöntőben ugyanilyen állásról nyertek hosszabbításban Jugoszlávia ellen, nem nyugodhatott meg. Az NSZK még a fordulás előtt szépített, a német rohamok a második félidőben sem álltak le, és a 90. percben jött az egyenlítés. A hosszabbításban nem esett gól, így tizenegyesrúgásokra került sor, és Antonin Panenka emlékezetes emelésével nyertek a csehszlovákok.
Húsz évvel később azonban jött a reváns, az 1996-os, angliai Európa-bajnokságon nagy meglepetésre döntőbe került az immár Csehországként induló csapat, amnelynek ellenfele az immár Németországként szereplő gárda volt. A szomszédok közül a keletiek szereztek vezetést, de Patrik Berger tizenegyesgóljára a csereként beállt Oliver Bierhoff bő negyedórával a lefújás előtt válaszolt. A hosszabbításban ugyanő aranygólt lőve eldöntötte a trófea sorsát.

A hollandoknak is volt kisebb revánsuk, 2000-ben a csoportkörben egy utolsó pillanatokban megítélt tizenegyessel nyertek. A selejtezősorozatban azonban megint a csehek jöttek ki jobban a párharcból, Hollandiában 1–1-et játszottak, majd otthon 3–1-re lelépték az oranjét. Karel Brückner csapata kizárólag az előbbi meccsen veszített pontot az Eb felé vezető úton, ami csoportelsőséget jelentett.
Brückner nagyon összeszedte a csapatot, amelyben mindig is benne volt a kiugró eredmény lehetősége, hiszen évek óta számos kiváló játékos kerül ki a cseh klubokból. Ám Brückner elődje, Josef Chovanec a sztárokból nem tudott egységes csapatot építeni, az egyénieskedő játéknak pedig az lett a vége, hogy a gárda lemaradt a 2002-es világbajnokságról.
Ekkor került elő Brückner, aki 2002 februárjában Cipruson Magyarország ellen mutatkozott be a nemzeti csapat élén. A 2–0-s sikert újabb 19, vereség nélkül lejátszott mérkőzés követte, a cseh válogatott egészen az idén márciusban lejátszott, Írország elleni 1–2-ig veretlen maradt. Brückner nagyon jól kevergette a lapjait, amikor egy-egy formán kívüli veteránt ki kellett hagynia, szívbaj nélkül megtette, és bedobta a mély vízbe a remek formában játszó fiatalokat. Nagyon is tudta, mit vállal a bevetésükkel, hiszen a korosztályos válogatottaknál remekül megismerte őket.
Így került be a válogatott Eb-re utazó keretébe Pavel Mares, David Rozehnal és Jaroslav Plasíl, akik egyetlen selejtezőmérkőzésen sem játszottak. Portugáliában nagy valószínűséggel mégis kapnak kisebb-nagyobb szerepet, még akkor is, ha Brückner kerete teljesnek mondható.
A kapuból Petr Cech kirobbanthatatlan, a védelem összetétele azonban az Írországtól és Japántól elszenvedett vereségek miatt bizonytalanná vált. Alapesetben Zdenek Grygera a jobb, Marek Jankulovski a bal oldali védő, míg középen René Bolfnak és Tomás Ujfalusinak kell megállítania az ellenfél csatárait. A középpályássornak alig van párja Európában, Karel Poborsky és Pavel Nedved a két szélen, valamint Tomás Galásek középen rutinos játékos, és fiatal kora ellenére nagyon megbízható a csatárok mögött osztogató Tomás Rosicky is. Elöl Jan Koller és Milan Baros feladata a gólszerzés, de ha nekik nem megy, bevetésre kész lesz Vratislav Lokvenc és Vladimír Smicer is. ----