Muníció Logunova ellen

A biztos olimpiai részvételt jelentő ezüstéremmel zárult csapatversenyen nyújtott szenzációs teljesítményével.
– Már csak az időrend miatt is kezdjük a csapatversennyel! Szabó Bence szövetségi kapitány azon melegében azt nyilatkozta, hogy a Hormay, Mincza, Nagy, Tóth négyesből bárki is vív, a görögöket meg kell verni. Ehelyett hajszálon múlt a győzelmük. Ha az utolsó asszóban nem faragja le a háromtusos hátrányt, és nem talál a ráadás egy percében, nem jut nyolc közé a csapat. Akkor nincs ezüst, és nem válik biztossá az athéni részvétel. Mi történt a csapattal a tizenhat között? Mi történt a döntőben a kínaiak ellen, amikor vezetés után kerültek hátrányba?
– Ezt majd közösen megvitatjuk, amikor megnézzük a felvételt, ugyanis az egész versenyt felvetettük videóra – kezdte Mincza Ildikó. – Kívülről könynyebb látni a hibákat, amelyeket vívás közben, belülről nem érzel. Talán hamarabb kellett volna cserélni a görögök elleni meccsen, de ugyanígy a kínaiak ellen is lehet, hogy jól jött volna egy csere. Nem volt könnyű a görögök ellen csereként, az utolsó asszóra háromtusos hátránynál beállnom. A kínaiak ellen némileg könnyebb volt a dolgom, mert ott végig vívtam.
– A görögök ellen véghez vitte a bravúrt, majd kis híján a döntőben is. Az ellenfél harmincnégy huszonkilences vezetésénél szinte másodpercenként tust adott, és csupán egy találat maradt a különbség.
– Sajnos csak akkor éreztem meg, hogy mit kell csinálni a kínai ellen, amikor már kevés idő volt hátra. Aztán az órával gondok voltak, túlpörgették, nem tudták rendesen visszaállítani, és a tévéfelvételt megnézve is bebizonyosodott, hogy négy helyett csak egy másodperc maradt.
– A négy elég lett volna az egyenlítéshez?
– Úgy éreztem, igen. Lendületben voltam, pillanatonként adtam a találatokat.
– Aztán jött volna megint a hirtelen halál…
– Bíztam magamban, hogy a ráadás egy percet megint megoldom. Nem volt rá lehetőség.
– Aztán az egyéni versenyen újból volt, így tudott a nyolc közé kerülni.
– Mivel tavaly a harminckettő között kiestem, a fináléval sokat javítottam, a bronzéremmel pedig jó sok pluszpontot szereztem, így megerősítettem a helyem a világranglista élvonalában. Ez azért jó, mert két hét múlva, amikor szintén csapat- és egyéni versenyen indulunk egymás után, megint kiemelt leszek, és lesz egy nap pihenőm a két pástra lépés között.
– Az egyéni verseny után különösen annak örült, hogy legyőzte Logunovát. Ô a mumusa?
– Amikor feltűnt a mezőnyben, megvertem őt, vagyis eleinte nem jelentett gondot a legyőzése. Aztán elkezdett ő nyerni egyéniben, de azért csapatban jobb voltam nála. Szóval nem nevezném mumusnak, de ő volt az, aki rendszeresen elvert, engem meg bosszantott, hogy semmit sem tudtam kitalálni ellene. Amikor megtudtam, hogy öszszekerültünk, bár egy kicsit tartottam az asszótól, de inkább örültem a találkozásnak. Mégse egy vébén vagy olimpián kísérletezgessek, hogy mit kell ellene tenni. Aki győzni akar, annak mindenkit meg kell vernie, ezért nekem sem az volt a célom, hogy elkerüljem, hanem hogy megverjem őt. Sikerült, és ez most kellő muníció lesz a következő találkozásunkkor.